Vázsnoki Varázsnok

Elnézést, ezt nem tudtam szebben leírni. Ez van. Körülbelül három hete beteg vagyok. Nem egészen tudom behatárolni, és nem is mindig ugyanúgy voltam, egyszerűen csak már legalább három hete azt érzem, hogy az egészségi állapotom nem enged… Nem enged előrelépni. Persze kicselezem néha, és sikerült is párszor, de alapvetően van egy folyamatosan fennálló “beteg vagyok”… Tovább »

És eljött ez a nap is. Nem vártam, nemigen akartam, de itt van. Ám legyen. Az előző írásom… Folyton tanulok. Tőletek. Mindenről. Az életről, rólatok, és most leginkább magamról – saját magamról! Bizony, az előző írásom után megint jöttek a rémült reakciók – már aki tudott utána reagálni, vagy köpni-nyelni. A legtöbben még a szokásos… Tovább »

Próbálom követni az eseményeket, és összeszedni a gondolataimat, de ez egyre nehezebben megy. Azt veszem észre, hogy minél több mindent igyekszem elintézni, annál kevesebb dolog akar összejönni. Pedig valahogyan úgy érzem, hogy az idő nagyon-nagyon szorít. És mégsem megy ez a “szedjem már össze magam” – projekt. Valami megmagyarázhatatlan nagyon nagy lelki fáradtság nehezedik rám…. Tovább »

Lassan fél éve annak, hogy azon a bizonyos napon egyszer csak szembesülnöm kellett a ténnyel… Azon a napon, amikor visszafordult bennem az író a mélyből, amikor újra írni kezdtem, amikor megfordult a sorsom, és az egész életem… De tudtam, hogy lesz egy másik nap. Egy másik “olyan” nap. Olyan sorsfordító… Amikor magával a ténnyel, a… Tovább »

Este 7 körül hazaérve egyszer csak olyan érzés lett úrrá rajtam, hogy eljött az ideje végre, hogy.. Hogy lezuttyanjak a konyhában a székre, melegítsek egy adag jó kávét – a Csacsogós néni műkávéutánzata minden, csak nem kávéélmény -, és szépen, csendben elkortyolgassam. Semmi másra nem figyelve most, csak az ízekre, az érzésekre… Elcsodálkoztam egy pillanatra:… Tovább »

Ilyen sem volt még. Eddig. Most mégis van. Nos. Ha mindenáron, de feltétlenül meg kellene halnom ma éjszaka, és semmi, de semmi más megoldás nem volna, és alkudozni sem lehetne, én akkor is… Én akkor is azzal a biztos tudattal mennék a másvilágra, hogy valami olyant éltem, tapasztaltam meg, amit sosem gondoltam volna azelőtt, és… Tovább »

Az író két hónapja haldoklik bennem. Nemhogy írni nem tudott, de élni is alig. A könyvem címe: Önélet-harc. Nem tudnám megmondani, honnan jött ez a cím. Csak úgy jött. Valahonnan irdatlanul mélyről. Az első pillanatban tudtam, hogy EZ A CÍME. Megvan. Pipa. Egy harc az nem valami elméleti dolog. Egy harc nem egy elképzelt dolog…. Tovább »

Három történetem van most. Az első egy szomorú történet, ami elindított bennem mindenféle gondolatokat. A másik egy jó hír, ami szintén elindított bennem, de egészen más gondolatokat. A harmadik egy régebbi történet, amin sokat gondolkodtam, megírjam-e, és ha igen, akkor hogyan. A végére majd az is kiderül. Menjünk tehát visszafelé az időrendi sorrendben. Az első… Tovább »

A puszta véletlen műve, hogy éppen egy hónappal ezelőtt írtam utoljára. Aki szelet vet, vihart arat – mondják. Némi tanakodás után úgy döntöttem, hogy nem csomagolom be a mostani mondandómat. Minek? Egy hónappal ezelőtt krízis helyzetbe kerültem. Már jó ideje feszült voltam amiatt, hogy a rendelkezésre álló időt nem tudom megfelelően kihasználni. Útálom azt, amikor… Tovább »

Már jó egy hete nem írtam semmit. Illetve írtam, csak… Két félbehagyott írásom is itt árválkodik, de mindkettőnél volt egy pont, amikor annyíra elkeveredtem, hogy már nem tudtam visszatalálni a témához, és ilyenkor jobb az egészet elengedni, mint javítgatni. Viszont mire eddig a pontig eljutottam, már nem is érdekelt annyira a téma. Pedig amúgy tök… Tovább »