Szolgálati közlemény…

Sokszor kérdezték tőlem, vagy csak kimondatlanul ezt gondolták többen is.

Megmondom.

Nekem jelenleg ez az EGYETLEN esélyem arra, hogy írni tudjak, hogy eljuthassak addig, hogy megjelenhessen az első könyvem. NINCS más út a számomra!

Két és fél évvel ezelőtt beköltöztem egy majdnem teljesen komfort nélküli házba. Nem volt fürdőszoba, ivóvíz, melegvíz, nem volt hol mosogassak, főzzek, mossak, alig volt fűtési lehetőség, rossz, elavult nyílászárók, szigetelés nélküli salétromos falak, hatalmas elhanyagolt, gazos terület, és az egyetlen használható szolgáltatás az elektromos energia volt. Időközben a vezetékek elöregedése miatt egyre kevesebb konnektor és villany működik a házban, ezért sokat kell “taktikáznom” azért, hogy minden elektromos eszközt tudjak használni.

Abban az időben sem pénzügyileg, sem egészségileg nem voltam olyan állapotban, hogy ezeket az állapotokat meg tudjam változtatni. Most körbenézve a házban szinte csak olyan dolgokat látok benne, amiket másoktól kaptam segítségül. Mosógép, centrifuga, kis tűzhely, gázpalackos tűzhely, hősugárzó, bicikli (!), polcok, hűtők, asztalok, székek, ágyak, tévé, szerszámok, könyvek, és ezer meg ezer apróbb-nagyobb holmi… Majdnem MINDENT Tőletek kaptam! Az egyetlen saját dolog, amit a mai napig imádok, a féltve őrzött régi hifi-tornyom, ami persze mostanra már nem sok értéket képvisel, de én sosem válnék meg tőle!

Az egész elmúlt két és fél évem a folyamatos túlélésért folytatott harccal telt el. Én két és fél éve szinte folyamatosan egyik napról a másikra élek, és állandó küzdelmet vívok azért, hogy lehetőleg mindig legyen mit ennem, a számláim legalább az utolsó pillanatban ki legyenek fizetve, néha nagyon ritkán el tudjak szabadulni itthonról feltöltődni, emberek közé menni.

Ezek nem pusztán panaszok. Ha követed az életemet, láthatod, hogy ilyesmikről nem szoktam írogatni. Szinte mindig a legutolsó pillanatban kérek csak segítséget, mert egyrészt kurvára büszke fajta vagyok, másrészt pedig nem nagyon örülök annak, hogy idáig jutottam. De ezzel nap mint nap szembe kell néznem, amikor reggelente kinyitom a szemeimet. Azért ez két éven át nem kicsit rombolta le a lelkivilágomat.

Kezdetben az önellátásban, és a gazdálkodásban láttam – illetve reméltem – a megoldást, és abban, hogy alkalmi munkákat vállalok másoknál. De ezt egyrészt fizikailag sem tudom éveken át végezni, nem is értek hozzá, a feltételek sem megfelelőek hozzá, másrészt sosem biztosít a számomra olyan bevételt, ami elegendő lenne arra, hogy kiemelkedjek ebből az állapotból, ebből a helyzetből. Márpedig én NEM ÍGY AKAROM VÉGEZNI! Nem akarok elsüllyedni a világ végén egy öreg leromlott házban az érzéketlenség és a magány tömlöcében.

Valahogyan ki kellett találnom, hogy mit is lehetne kezdeni ezzel a helyzettel, és hogyan adhatnék én is valamit másoknak, ami NEKIK értéket jelent, amivel én magam is hozzájárulhatok az Ő életükhöz, épülésükhöz. Rá kellett jönnöm – hiszen temérdek visszajelzés is ezt mutatta – hogy nekem ÍRNI kell. Dacára annak, hogy sosem erre készültem, mi több, a magyar érettségim is csak kettesre sikerült.

De nem csupán ezért van a Zárt Olvasói Csoport, hanem… Valami egészen más miatt!

Az, hogy a Zárt Olvasói Csoport bevételéből úgy-ahogy életben tudok maradni, és valahogyan néha-néha írni is tudok, csak az egyik fele az éremnek. Mert ennek ar éremnek valójában KÉT oldala van.

Sokan írtak már könyvet előttem. Sőt mostanában a könyvírásnak egy reneszánsza van, és rengeteg új író-növendék vágta bele a fejszéjét ebbe a hatalmas fába. Hamarosan rengeteg új könyv fogja ellepni a könyvpiacot! És valószínűleg rengeteg könyv kerül majd fel a könyves polcokra, és… Közülök rengeteg olyan könyv is lesz, amit sopha az életbe senki nem fog majd elolvasni.

Márpedig én nem ilyen könyvet akarok írni, nem ilyen könyvet akarok az Olvasóim kezébe adni!

ÉN NEM AKAROK EGY ÚJABB KÖNYVET ÍRNI A KÖNYVESPOLCNAK!

Van egy Küldetésem.

Olyan könyvet akarok NEKED írni, amit örömmel veszel majd a kezedbe az életedben. Olyan könyvet akarok írni, ami újra meg újra szeretettel fogsz majd felütni, és mindig más és más, újabb és újabb kicseket tudsz belőle kiásni a magad számára!

A Zárt Olvasói Csoport tagjaként nem pusztán a kajámat, a villanyszámlámat, a mobilnetemet és a kutyának a friss farhátat segítesz kifizetni nekem. Hanem a legelső olvasóim egyikeként betekintést kapsz abba, hogyan is készül a legelső könyvem. Meg fogod ismerni azokat az írásaimat is – amelyek jó része még mindig csak a fejemben létezik, mert az életem időrabló problémáira mostanra még nem lett megoldásom -, amelyek talán mégsem kerülnek majd bele a végleges kötetbe. Az alkotás folyamatát, ahogyan a különböző – kezdetben összevissza – írásokból majd létrejön a végső könyv. Helyet kapsz magam mellett, szinte ide engedlek a monitorom elé, és velem együtt lesheted, amint a szavak mondatokká, a gondolatok írásokká változnak.

Mindennek igazából ára sincsen, mert azt hiszem, ilyen ajánlatot még soha egyetlen író sem tett az olvasóinak. Úgyhogy mindennek az “ára” is pusztán csak egy jelképes összeg…

Az elmúlt időkben mindazokon felül, hogy az első olvasóim befizették a “tagsági díjat”, néhányan valahogyan megérezték azt, hogy itt most nem pusztán csak egy tagsági díjról van szó – sokkal inkább egy összefogásról. Ezért volt, aki nehéz időkben pusztán önkéntes alapon, de jelentősebb összeget (három alkalommal esetenként 300 Eurot!) is küldött nekem – csak annyi feltétele volt, hogy FOLYTASSAM az írást – és én folytattam, mert megértettem, hogy ez nem csak nekem fontos… Egészen váratlanul kaptam családi támogatásokat is, és volt aztán, aki szintén teljesen önmagától befizetett nekem egy írói online tanfolyamot. Volt, aki meg sem nézte, hogy mi mennyibe kerül, hanem egyszerűen csak elküldte a tagsági díjnak több, mint háromszorosát. Mindezt négy-gyermekes egyedülálló anyukaként. Volt, aki “csak úgy” küldött nekem húszezer Forintot, még azt sem várva érte, hogy bármit is küldjek cserébe (azóta elkezdte olvasni az írásaimat, és a rajongómmá vált 😀 ), és van olyan is, aki immáron KÉTSZER is befizette a tagsági díjat! Legutóbb egyik reggel arra ébredtem, hogy egy számomra teljesen ismeretlen ember kitöltötte a megrendelőt, és mire észbe kaptam, már a pénz is ott volt a számlámon. Mindezek újabb és újabb megerősítések abban, hogy ÉRDEMES folytatnom, érdemes megírnom a történeteimet, és hogy erre VAN IGÉNY is.

Ezért most gondold végig azt, hogy ezen részletek ismeretében te mit engedhetsz meg magadnak. Milyen a jelenlegi helyzeted, mi az, amivel Te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy az elkövetkező időben

– A “Varázsnok” – Sztori – egyvidéki újrakezdés igaz története,
és az
– “Önélet-harc” – az újra meg újrakezdők Bibliája – első könyv
című műveim megszülethessenek, és megjelenhessenek.

Emellett nagyon köszönök neked minden eddig bíztatást, akár anyagilag támogattál, akár csak hozzászólásokkal, megosztásokkal, vagy privát üzenettel, de mégis hozzájárultál ahhoz, hogy akármi is van, akármivel is kell éppen szembenéznem, mégis legyen ahhoz elég erőm, hogy KITARTSAK! Mert akármennyire is szép, és büszke a magányos farkasok élete, de egy magányos farkas sosem lesz egymaga sikeres… És ezt az elmúlt években a saját bőrömön is meg kellett tapasztalnom.

Arra bátorítalak, hogy csatlakozz az olvasói csoportomhoz, legyél TE IS büszke részese ennek a kalandnak! Nagyon sok szeretettel várlak! És akárhogyan döntesz, igyekszem mindenképpen elérni azt, hogy úgy érezd, hogy neked is megérte, és hogy ez végülis egy jó “befektetés” volt a jövőbe. És hogy bőségesen megkaptad, amit szerettél volna.  😉

IDE kattints >>>>

Jelentkezés a csoportba