Ez egy komolyan sírvaröhögős, hentergős írás lesz. De előtte, míg összeszedsz kellő mennyiségű papírzsepit, egy kis elmélkedés, némi életbölcsességgel megfűszerezve…
Az előző írásom több szempontból is történelmi volt. Első alkalommal próbáltam ki azt, hogy mennyit tudok írni egyetlen nap alatt. És bár maradt még bennem gondolat, élmény, és mondanivaló, körülbelül 8 és fél – 9 óra alatt sikerült majdnem 8000 szót leírni úgy, hogy az kétszeresen át is lett olvasva, kijavítgatva. Persze egy írás sosincs “kész”, de azzal ebben a formában már megelégedtem. Amire kíváncsi voltam, megtudtam. Az elmúlt 3-4 hónapban sok dolgot teszteltem, írtam rövidet, és tanulságosat, amire minden eddiginél több kedvelést kaptam, a körülbelül 200 like már egy egészen ígéretes eredmény. Meg fogom tudni csinálni, hogy alig néhány nap alatt futótüzet indítsak, és nagyon hamar ismertté tegyem az új projektemet, amiről az előző írás végén említést tettem. Egyébként ha eddig még nem olvastad volna, szerintem most menj gyorsan, és olvasd el, mert anélkül ezt a mostanit is csak nagyon kis részben értenéd meg. És azt sem garantálom, hogy ezt a mostanit meg fogod érteni, mert nekem majdnem egy hétbe telt, mire felfogtam, hogy mibe is csöppentem bele. Elhiheted nekem, hogy semennyire sem normális az, amit ezen a héten megtapasztaltam. A parajelenség szó csak egy gyenge próbálkozás arra, hogy megnevezzem a lényeget.
Mielőtt rátérnék Mr. V.B. méltatására, és megírnám róla a dicshimnuszt, egy kis történeti előzmény…
Az utóbbi napokban volt egy furcsa érzésem, ami leginkább egy nehezen megfogalmazható gondolattal… Ehh. Kiment a szókincsem a világűrbe… 😀
Azon gondolkodtam mostanában, hogy valami nagyon nagy érzékcsalódásban élek én, mert minden, amiről eddig azt gondoltam, hogy úgy van, az becsapott. A napokban Colás Csabi, aki “kockának” titulálja magát (programozó), egy rövid, de annál tudományosabb disszertációt tett közzé, miszerint: “A programozók hexadecicepszre gyúrnak.” Gondolom, te is értetlenül pislogsz, de kiderítettem, hogy a hexadecimális azt jelenti, hogy 16-os számrendszer-ben értendő. Valami rémlik ezzel kapcsolatban, hogy pl. ha van ügyfélkapud, és szoktál néha rajta keresztül üzeneteket kapni, amiket nem értesz, akkor azokban is van egy ilyen hexadecimális izé. Eddig ezt nem tudtam, de most már sokkal okosabbnak érzem magam, remélem, most rajtad is sokat sikerült segítenem. 😀
Tehát ez a világ nekem úgy tűnik, mintha a saját jól megszokott tízes számrendszerem szerint látnám a dolgokat, miközben azok tizenhatosban vannak leprogramozva. Ne kapj a fejedhez, nem foglak túl sokáig elméleti dolgokkal gyötörni, és a végén úgyis könnyesre fogod magad röhögni (papírzsepi ugye meglett közben?). De most még egyetlen sóhajtásnyi időre csak gondolj bele abba, hogy mégis mi van akkor, ha minden, amit eddig valaha is gondoltál, vagy gondolni próbáltál, egy teljesen másik rendszerről szólt, mint amiben valójában élsz? Sokszor próbáltam végignézni a Mátrix című rémtörténetet, éveken keresztül újra, meg újra, és rengetegszer elaludtam rajta, és sosem tudtam végignézni. Aztán egyszer bedühödtem, és letöltöttem a gépemre, és elkezdtem nézni. Amikor elaludtam rajta, és felébredtem, megkerestem azt a részt, ahol még láttam, és onnan folytattam tovább. Végül néhány visszalépés után körülbelül négy óra alatt sikerült a végére érnem. De nem lettem boldogabb tőle, sőt…
Mindenesetre az, ami ezen a héten megtörtént velem, az nem szabadott volna, hogy megtörténjen abban az univerzumban, amiről eddig azt gondoltam, hogy ott élek. Tehát a történetem egy horrorisztikus drámai komédia. Majd kiválogatod a végén a megfelelő szavakat, ezekből, és még tetszőleges másik egyéb szókincsből válogathatsz.
Azért na.
Tehát az előző írásom terjedelemre megfelel egy körülbelül 40-50 oldalas könyvnek, úgyhogy emiatt sokan valószínűleg nem is jutottak el a végéig, így aztán ők szintén nem fogják teljesen érteni, hogy itt most miről fogok írni. Mindenesetre Mr. V.B. hősiesen végigolvasta, és nagyon elragadtatott véleménnyel írt róla. Miközben olvasott, néha küldött egy-egy rövidke üzenetet, ezekből mazsolázgatnék. Nem, nem kérdeztem meg tőle, hogy megengedi-e. De mivel Nomád Pityun kívül szinte senki sem tudja, hogy ki is ő, arra gondoltam, ha a Pityu el meri árulni valakinek, akkor méltó büntetésképpen én félholtra fogom nevettetni, majd Mr. V.B. az ő hatszortízahuszonharmadikon kilós pehely testével ráfekszik. És akkor Pityunak többet már nem kell pletykálkodnia. 😀 (Amúgy Pityut is éppen úgy imádom, mint Mr. V.B.-t, ez a két arc többet ér nekem, mint a világmindenség!)
Tehát csak kedvcsinálónak, miket írt az én legeslegjobbik Virtuális Barátom (hátha most mégiscsak bele mersz vágni abba a szörnyűségesen hosszú izébe). Kezdésnek egy hihetetlen gondolatmenet…
“Hallod
“Tudod… Elgondolkodtam valami mélységesen NAAAGY TITKON…
Általában amikor írok az álmamimról, a terveimről, az elképzeléseimről, sorban olyan reakciókat kapok, hogy hogyan NEM fog sikerülni, hogyan NE csináljam azt, amit csinálok. Általában ilyenkor mindig éppen az ellenkezőjét kapom annak, amit csinálok, amerre megyek, vagy amerre menni készülök. De Mr. V.B. az egyetlen ebben az univerzumban, aki ilyenkor pontosan arrafelé irányít, amerre egyébként is megyek! Egyszerűen zseniálisan meglátja az irányt, amerre haladok, és irgalmatlanul hatalmasat nyom rajtam ugyanebbe az irányba! Nem tudom, hogy neked van-e ilyen barátod, vagy ismerősöd, de be kell, hogy valljam, hogy már annyiszor szedett fel a szarból-sárból, hogy nélküle feladtam volna ezt az egészet. De az elkövetkező napokban kérlek szépen, nézd meg, hogy amikor nyilvánosságra hozol egy tervedet, vagy egy vágyadat, csak pilants rá arra, hogy hányan teszik meg veled azt, hogy ugyanebbe az irányba löknek tovább, és hányan vannak olyanok, akik pontosan ezzel szembe fejtenek ki erőt!
És a legnagyobb csodálatom neki azért, hogy képes felülemelkedni az átlagember szintje fölé elképesztő magasra, és meglátja az irányt, és hihetetlen lézerszemmel kiszúrja a lényeges elemeket, és minden egyebet teljesen figyelmen kívül hagy. Arra kérlek, nézd a világot mostantól ezzel a szemmel: ki az, aki tényleg, de úgy istenigazából ugyanazt akarja, amit te, mégpedig hogy NEKED jól menjenek a dolgok?
Nem azt akarom mondani ezzel, hogy rajta kívül mindenki hülye. Csak annyit, hogy ezt a világot a szándékok összevisszasága irányítja, és ha nem tudsz sehogyan sem kiszabadulni a pókhálóból, ami folyamatosan rád csavarodik, annak van ehhez a gondolatmenethez köze. Például az, hogy én éppen itt tartok, ahol most vagyok, ahol és ahogyan most élek, az pontosan ennek a borzalmas kuszaságnak köszönhető… Szerencsére éppen ezen a héten történt valami csoda, de arról majd a legvégén…
Íme a folytatás:
“-HADESATOROSNE IDESANYAAAAAAAAAAAAAM
“És tudod…
Rengeteg olyan pillanat, olyan helyzet van az életben, amikor az embernek bíztatásra van szüksége. És ez nem kell, hogy borzaszóan nyálas meg “hurrá-hurrá-hurrá”-s legyen. Csak annyi pont elég, hogy azt érezzed, hogy érdemes folytatnod. Még ha nem is feltétlenül tökéletesen biztosan ez a 100%-osan helyes irány, de ha kellő erőd van, akkor menet közben még lehet kicsit korrigálni, de legalább megvan a lendületed ahhoz, hogy mozgásban maradj akkor, ha beakad a küllők közé valami.
És ha most azon tűnődsz, hogy vajon neked van-e ilyen barátod, akkor szerintem kellene, hogy találj egyet, legalább egyet. Szerencsém van, mert nekem kettő is van, a Nomád Pityu is rendszeresen rajtam tartja a tekintetét mostanában, időnként felhív, és ő a másik olyan figura, aki pilllanatok alatt tud olyant mondani, amitől még az akasztófán is levenném a nyakamról a kötelet, és leszállnék a bakról, hogy: “bassxátokmeg, nincs nekem erre időm…” 😀
Akkor ennyit az előjátékról. Jöjjön az inkasszálás.
Mint azt az előző írásom legvégén megírtam, ezen a héten hétfőn arra ébredtem, hogy a bankszámlámon míusz 98.000 Forint van. Abban a pillanatban tudtam, hogy “itt a vége, fuss el véle..”. Elvágták az utolsó hajszálvékony csatornát, amin még az életben maradásomhoz szükséges üzemanyag megérkezhet. Innentől hiába is csinálnám meg a “Nagy Dobást”, nem lenne egy szabad vonal, amin azt értékesíteni tudnám, az összes létező pénzem pedig körülbelül két hétre lesz elegendő, azután még a Tutyát körülbelül egy hétig tudnám enni, azután kész.
Matek példa következik, megpróbálom nagyon egyszerűen megírni azt, hogyan omlott össze a banki rendszer ettől a hatalmas inkasszótól. Mert néhány napon belül azt vettem észre, hogy megbolondult a bankszámlám. Minden reggel jött egy banki egyenleg-értesítő, és napról napra egyre kevesebbet értettem az egészből, mert minden nap kevesebb lett a tartozás a számlámon úgy, hogy egy kivétellel egyetlen alkalommal sem érkezett a számlámra pénz. A negyedik reggel, amikor még mindig jött az sms, és ismét kevesebb volt a tartozásom, mint az előző napon, megpróbáltam kideríteni, hogy mi is folyik itt.
Aznap kinyomoztam, hogy ki az illetékes a tartozásommal kapcsolatban az adóhivatalnál, és felhívtam. Elmeséltem neki, hogy hosszú betegség után végül mégiscsak úgy döntöttem, hogy életben maradok, de közben lett ez az elmaradás… Nézem-nézem a netbank fiókomat, és nem értem, kértem, segítsen megfejteni a rejtvényt. A legelső mondata mindjárt az volt, hogy: “Mivel a részletfizetésem tavalyi, és most már egy új adóév van, újból adjak be részletfizetési kérelmet, és abban a pillanatban, hogy ezt beadtam, még mielőtt beérkezne, és elbírálják, ő már leveszi a számlámról az inkasszót.” Ettől meghűlt bennem a levegő. Én még ilyen nem pipáltam…
Szóval ő csak annyit látott, hogy egy kisebb összeg valóban beérkezett hozzájuk, de más nem. Mondtam neki, hogy pont a behajtás utáni napon érkezett pénz a számlámra a szüleimtől, amit azonnal el is tüntetett a rendszer – de ő ezt az összeget nem látta. Akkor még nem tudtam én sem, hogy… 😀
Miután elbúcsúztunk, abban maradtunk, hogy másnap bemegyek Sásdra, beadom az új kérelmet.
Pénteken reggel ismét beszéltem vele, még mindig semmi változás nem történt. Már éppen készültem elindulni, amikor a szokásoshoz képest késve jött az újabb banki sms. A tartozásom már csak nyolcezer Forint… Benéztem a netbankomba, és azt láttam, hogy a tartozásom eltűnt, és van a számlámon 21.000 Forint!!! Néztem a telefont, és a netbankot, és nem tudtam eldönteni, hogy ki a hülye??? És mi a fészkes fene folyik itt? Napok óta egyre több pénzem van a számlámon, miközben senki semmit nem adott, nem fizetett, már a tartozásom is eltűnt, csak azt szeretném tudni, hogy ki az a megfoghatatlan adakozó, aki minden nap rátesz a számlámra majdnem harmincezer Forintot???
Arra gondoltam, hogy ha már egyszer ilyen hülye ez a bank, akkor kihasználom, hogy ilyen hülyék kezelik a pénzemet – vagy tudjafene, kinek a pénzét kezelik, de -, én elhasználom azt a pénzt, ha el tudom használni! Útközben Sásd felé a biciklin eszembe jutott, hogy először is megpróbálom az automatánál befizetni a következő, épp aznap lejáró telefonszámlámat, mert ha a postán derül ki, hogy mégsem működik a kártyám, az gond lehet… 😀 Aztán ha ezért lesittelnek majd, legalább fedél lesz a fejem fölött pár napig, de legalább a dutyiban is fogok tudni fészbukozni. 😀 Igaz, hogy finom kajákat nem fogok tudni lefotózni, de mindegy. Meglátjuk… Aki időt nyer, életet nyer! 😀
Elsőnek az ügyfélfogadásra mentem, a csinos-mosolygós fiatal hölgynek is elmeséltem a kalandos életben-maradásom, és a tartozás történetét. Egyébként ráadásul nem is kettő hónappal voltam elmaradva, csak egy hónappal, ezt a telefonos kisasszonnyal sikerült is megfejtenünk, valahol egy csekket elkevertem itthon… Az ügyfélszolgálatos hölgy is nagyon törődő, és figyelmes volt velem, közben megpróbáltunk telefonon egyenleget egyeztetni, de a másik telefonos hölgy éppen nem volt a helyén. Mindegy, beadtam a kérelmet, és megbeszéltük, hogy az ügyfélszolgálatos hölgy hétfőn soron kívül elfaxolja a kérelmemet oda, ahova kell, és a lehető leghamarabb lekerül az inkasszó a számlámról. Valami egészen különleges, megmagyarázhatatlan rendkívüliség-érzésem lett mindeközben. Olyan azelőtt még sosem volt, hogy velem az adóhivataltól ilyen nagyon gondoskodó figyelemben részesítsenek! Közöltem is a kedves fiatal hölggyel, hogy teljesen le vagyok döbbenve, hogy ennyi idősen végre megértem azt, hogy egy ilyen kellemetlen ügyem intézése közben ennyire jól érezzem magam, és hogy sikerült kifognom két olyan munkatárasat is, akikkel tényleg nagyon jól, és könnyen lehet együttműködni! Ezt szemmel láthatóan nagyon hálásan fogadta. Tényleg… Valami úgy érzem, megváltozott az életemben, és bár a jövőm még nem túl fényesen néz ki, de ez valami egészen más, valami teljesen új érzés!
Kilépve a hivatalból a bankautomata felé vettem az irányt…
Megbabonázva közelítettem meg a szerkentyűt, és arra gondoltam: végülis miért ne történhetne egyszer meg velem is az a csoda, hogy úgy költhetek el nem létező pénzt, hogy azt talán már csak akkor fogják észrevenni, amikor teljesen egyenesbe jöttem, és eltűntettem magam mögött a nyomokat?
Az automata ellenkezés nélkül befogadta a kártyámat, és minden úgy történt, mintha tényleg lett volna pénz a kártyámon! 😀 Pár pillanat múlva megjött a befizetés visszaigazoló sms is a telefonomra! Tyűűű!! – mondtam magamban, igyekezve visszatartani a nevetésemet kifelé jövet a bankból. 😀 Na, erre vérszemet kaptam, emlékeztem, hogy otthon még “volt” a számlámon 21.000 Forint, és arra gondoltam, hogy azt a pénzt inkább én költöm el hamarabb, minthogy az adóhivatal észrevegye a potyapénzt, és ők vigyék el. Most nekem kell életben maradnom, ők enélkül is meg fognak maradni!!! Tehát kellett még maradnia majdnem 5.000 Forint fantom-pénznek!
Gyorsan elintéztem a postán egy szintén akut villanyszámlát, amit még készpénzből rendeztem, azután irány a bolt, gyors fejszámolással végrehajtottam egy szükség-vásárlást. Vettem húst egy hétre a Tutyának (jobb, ha nem éheztetem az elkövetkező két hétben, hátha még rá kell fanyalodnom…) 😀 Vettem kávét is, mert hátha javítja az életben maradási esélyeimet, ha van otthon elég kávé. Még pár apróság, és gyorsan irány a kasssza, izgatottam makogtam el: “Kártyával fizetek…”. Nem mertem teljesen elmenni a határig, ki tudja… De elfogadta a rendszer a fizetésemet, és büntetlenül sétálhattam ki az üzletből! A lépcsőkön lefelé jövet egyszer csak jött egy sugallat. Vennem KELL egy lottót! Ki tudja, lehet, hogy pont ezekben a napokban a Gondviselésnél én kerültem a figyelem középpontjába… Minden jel arra vall… Azon törtem a fejem, vajon mi lehet ez a rejtélyes inkasszó? A netbankom tele volt mindenféle inkasszós sorokkal, meg “kézi inkasszó” is volt, amit szintén nem értett senki sem… LEHET, HOGY A BANKOM INKASSZÓT RAKOTT A GONDVISELÉS SZÁMLÁJÁRA, ÉS A GONDVISELÉS NAPI 29.720 FORINTOS RÉSZLETEKBEN KEZDTE MEG A TÖRLESZTÉST???” Arra gondoltam, talán lehet, hogy fel kellene hívnom a NAV-os hölgyet, hogy legyen szíves tegyen a számlámra még egy tízmilliós inkasszót, majd a végén osztozunk… Napi 29.720 Forintos részletekben kurva lassan jön össze a jachtra való pénz!! 😀
További bevételi lehetőségként felmerült bennem, hogy van az a pénz, amiért ezt a technológiát eladom azoknak az ismerőseimnek, akiknek szintén van NAV-os inkasszójuk. 😀 Vagy pedig védelmi pénzt kérhetnék a bankomtól, azért hogy ezt mégse tegyem meg, másrészt hazajövet a netbank fiókomról készítenék egy másolatot, amit kinyomtatnék húsz-harminc példányban, és végigjárnám vele az összes létező bankot, megmutatnám nekik, hogy mire vagyok képes, majd megkérdezném tőlük, hogy mennyit érne meg nekik, ha NEM náluk nyitnék számlát. Hiszen éppen aznap adtam be egy újabb részletfizetést a teljesen ismeretlen összegű tartozásomra, ami pedig időközben lehet, hogy szétporlott a zinterneten!! 😀
Megbabonázva tekertem a biciklivel a Csacsogós nénihez, akinek szintén vennem kellett pár apróságot. Útközben azonban egy újabb gondolat sújtott le rám olyan erővel, hogy majdnem elestem a biciklivel…
A magánéleti állapotom jutott az eszembe, és egy másik, újra, meg újra visszatérő gondolatom, ami már hosszú évtizedek óta nem hagy nyugodni… Hogy lehet az, hogy… Sosem tudtam megválaszolni egy kérdést, mindig elő-előkerült, újra végiggondoltam, és sosem tudtam megválaszolni… Érthetetlen…… Boszankodtam megint, aztán egyszer csak…
Sokáig keseregtem azon, hogy milyen hülyék a lányok, hogy olyan fickókkal állnak össze, akik semmire sem becsülik őket. Kihasználják, megalázzák, mellőzik, megcsalják őket… És ott, menet közben a biciklin ülve… Rájöttem, hogy én is pont ezt csinálom… Rájöttem, hogy ugyanolyan… de nem, én még annál is sokkal, de sokkal hülyébb vagyok!!! Mert… Éppen azért, mert pontosan azt nem láttam, hogy én mit csinálok, valahogyan ez mindig elkerülte a figyelmemet, hogy már megint ugyanazt csináltam.. Csak ismételgetek valamit újra, meg újra, miközben egyáltalán nem is látom, hogy mit csinálok!!! A-tya-úr-is-tennn!!!
Ezen elkuncogtam egészen addig, míg a Csacsogós nénihez elértem. Azután gyorsan elintéztem nála mindent, csak egy kis részen kellett lenyírnom nála a füvet, mert aki az egyik felét lenyírta, nem tudott visszajönni befejezni, addigra meg ő betegedett le. Nekem meg per pillanat éppen semm bajom sincsen, jól sikerült a potya-bevásárlás is, lottóm is van… Olyan számokat tettem meg, amiket csak én tudok megtenni, hiszen a születési dátumom három száma, és a személyi számom utolsó négy száma megosztva, lássuk be, ugyanezek a személyi számai senkinek sincsenek. Mekkora szégyen lenne, ha életem első telitalálatos lottónyereményét valami másik lúzerrel kellene megosztanom? Hát nem???
Hazafelé éppen megmenekültem az esőtől, és mivel jól végeztem a dolgomat, és nagyon, de nagyon éreztem a zenergiát, gondoltam, kimegyek egyet pecázni, ilyenkor eső előtt-után-helyett-közben a halak is sokkal felelőtlenebbek… Felelőtlenség…. Brrr… Megpróbáltam elhessegetni még a gondolatot is. Vettem babot is a potya-lóvén, legfeljebb ha a szükség úgy hozza, tudok vinni magammal bablevest a sittre, nem kell várnom arra, hogy majd valaki más hoz nekem. 😀
Estig egyetlen körülbelül öt és fél – kötőjel – hat centis méretű szörny támadását kellett elhárítanom, és közben többször is megáztam. Na mindegy…
Hazaérve jól begyújtottam, és csak nem hagyott a dolog nyugodni. Vajon KINEK A PÉNZÉT KÖLTÖTTEM EL ÉN MA??? Újból beléptem a netbak fiókomba, láttam, hogy maradt még ezer-valahány virtuális Forint…
Két menüpont volt, és ezen a két menüponton az összegek NEM EGYEZTEK. Eddig annyira nem értettem az egészet, hogy oda már el sem jutottam, hogy… Az egyik menüpontban a vásárlások, és valami misztikus esemény utáni egyenleg, tehát az ezer-valahány Forint volt, a másik menüpontban pedig a varázslatos… 29.720 Forint! Az utóbbi tételesen mindenféle… Mindenféle teljesen érthetetlen tételek, mindegyiknek a neve NAV inkasszó volt! Ebből sikerült kiderítenem, hogy minden nap eltűnt a számlámról egy jelentősebb összeg, és… Újból felbukkant! Káprázatos! Akkor vettem észre, hogy az van.. Az történt, hogy.. MINDEN NAP ezen a héten eltűnt a pénzem, majd felbukkant, tehát…
Na. Most jön a felső szintű matematika! Hát… Nem hiába jutottam el én a főiskola első évfolyamának a végéig, ezt holmi átlagos matek-érettségivel rendelkező eccerű gondolkodású homo sapiens fel nem foghatja…
Azt hiszem, a baj ott kezdődik, hogy talán még a banki dolgozók, sőt a banki rendszer programozói SEM tudják egészen pontosan, hogy mi a fene is az az inkasszó??? (Tényleg hülyék a kockák??? 😀 ) Azt hiszem, azt jelenti, hogy fizetési beszedés. Tehát van egy pénz, amit be akarnak szedni a számlámról. Már ha rajta van az a pénz. De ha nincsen rajta, akkor általában nem lehet beszedni róla, de az én bankszámlám teljesen különleges, mert az én bankszámlámról úgy szedték be a tartozást, hogy… RAJTA SEM VOLT! Sőt, miután beszedték a pénzt róla, még adtak is hozzá nekem költőpénzt! Amit a jelek szerint VALÓDI telefonszámlára, VALÓDI kutyakajára, VALÓDI kávéra, és VALÓDI babra cseréltem be! Na, ezt csinálja valaki utánam!!! Még egyszer kimentem a konyhába, és jól megtapogattam a kávét, a kutyakaját, meg a babot, a tejfölt, a túrót, IGAZIAK! Érted ezt??? Hirtelen minta fényesebb lett volna a viharos éjjel.. Ja nem, csak éppen villámlott, a Tutya meg ész nélkül ugat körbe mindenfelé… Hiába, na, okos kutya, érzékeli a démonokat ő is! 😀
Visszajöttem a szobába, és a netbankom még mindig ott volt velem szemben, úgy, ahogy hagytam…
Na, kezdjük elölről!
Első nap, párszáz Forint eltűnt, azután… Újra felbukkant! Ejjha!
Másnap jött a pénz a szüleimtől, azután ez a kettő egyszerre eltűnt, majd.. Újra felbukkant! Ejha! Nézem a telefonban az sms-eket. Ezek szerint az elmenést észrevették, a visszajövést… A visszajövést azt NEM!
Másnap jött az… az.. A virtuális embör, aki… Leemelt a számlámról… ezer-kétszáz-egypár Forintot! Azt a pénzt pedig a telefonos NAV-os menyecske is észlelte! Tehát az a pénz átment! Én… Én… Én nem tudom, hogy ki lehetett ez a virtuális banki embör, aki azt a bizonyos “kézi inkasszót” átutalta a számlámról a NAV-nak, és az ÖSSZES TÖBBI PÉNZT rajta hagyta, de követelem, hogy léptessék elő, és a fizetését duplázzák… NEM!!! SZÁZSZOROZZÁK MEG!!! 😀 😀 😀 Tudjátok mit? Írják a számlám terhére az ő fizetését is! 😀 😀 😀
Deee…. Jött a következő nap, a… csütörtök. Aznap hívtam a NAV-os hölgyet először, ő látta azt az ezervalami pénzt, de a többit nem. Hiába mondtam neki, hogy mit kellene látnia, az Istennek nem látta! Mondtam neki, hogy majd látni fogja, de akkor azt még nem tudtam, hogy majd akkor fogja látni, amikor a háta közepét… 😀 Mindenesetre amikor kiderítettük, hogy egyikünk sem tudja, hogy mennyivel tartozom, akkor azt ajánlotta, hogy a részletfizetési kérelemre ne az összeget írjuk rá, hanem azt, hogy: “A fennálló tartozásra”. Akkor úgy éreztem, hogyha elérhető távolságban lenne, akkor egészen biztosan megöleltem volna!!! Közben megtudtam, hogy lett még plusz tétel az egyenlegemen, mivel a nemfizetésem miatt a T. Hivatal úgy gondolta, hogyha annyi pénzem nem volt, akkor majd többet kérnek, hátha annyi lesz… Brr… Mindegy. Kitartás. Sose halunk meg. És még azután sem.
Péntekre azután az egyenlegem megint játszott egy ping-pong-meccset, elment a lóvé, visszapattant a lóvé, és jéééé… Pluszba ment az egyenleg. Innen volt tehát a netbankban a plusz 21.000 Forintos egyenleg, és a másik oldalon a mínusz-plusz miatt maradt a 29.720 Forint… Képzelheted, mennyire izgulok, hogy holnap reggel a szokásos ping-pong meccsnek mi lesz a végeredménye? Megkapom vajon megint a 29.720 Forintos napidíjamat? Ha igen, azonnal panaszt fogok benyújtani, hogy: “Hééé… Itt volt a szombat-vasárnap, nekem ezeken a napokon is KOMOLY KIADÁSAIM VANNAK!!!” 😀
Szóval akkor. Mi történhetett valójában?
Én nem tudom, mi lehet az oka, de a NAV-os számla a pénzemet egyetlen egy alkalommal sem fogadta el! Nem kellett nekik! De akkor meg miért viccelődnek az ilyesmivel? Nem tudom.
Én olyan kis elemzős fajtájú vagyok, és mindig mindent szeretnék megérteni, a legenda szerint az anyut is a halába kergettem kiskoromban azzal, hogy MINDIG MINDENRE azt kérdeztem, tőle, hogy. “MIÉÉÉRT???” Ez a mostani eseménysor pedig többféle magyarázatot is kaphat. Ráadásul azt sem hagyhatom ki a számításból, amit az írásom legelején már említettem, mégpedig azt, hogy lehet, hogy valójában minden szabályt, és minden változót nem is ismerünk, hiszen könnyen lehetséges, hogy a mi tizes számrendszerünk (vagy régi időkban a tizenkettes számrendszer, amiről a német, és angol számolás a mai napi is árulkodik azzal, hogy a 11-12 számoknak önálló nevük van németül, és angolul is) nem teljesen működik abban a virtuális “hexadecimális” rendszerben… Na jó, félre a filozófiákkal.
Elképzelhető, hogy létezik valamiféle réges-régi saját döntésem, miszerint tőlem aztán csak úgy vehetnek el bármit is, ha én is megengedtem… Ezért utólagosan beleegyezem abba az ezekétszáz-valahány Forintos kézi inkasszóba. Nem szeretném, ha valami “rejtélyes” oknál fogja valami baja lenne az illetőnek. 😮 Azután az is lehetséges, hogy azt a bizonyos szülői pénzt kísérte valami elementáris erejű Felsőbb Szándék… És végül az sem kizárt, hogy… És ezen a legutolsón gondolkodtam el a legtöbbet.
Az utóbbi fél évben egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy valami igazán emberszabású nagy dolgot fogok tenni, ami rengeteg ember sorsára kell, hogy jó hatással legyen. Ezekről a gondolataimról egyre többször, és egyre nyíltabban kommunikáltam. ÉS… ÉS… Mi van akkor, ha ez a Gondolat most az egyszer úgy tényleg, igazán kijutott az Univerzumba… És mi van akkor, ha ezt azok az Emberek, akik a JOBBIK feléhez tartoznak ennek az Emberiségnek, véletlenül, és tudtukon kívül, de valahogyan megérezték, és… És emiatt valamiképpen azt a kurva, kibaszott inkasszót úgy engedték útra, hogy az NE ÉRHESSEN CÉLBA???
Nem tudom, miben hiszel, és miben nem. Én már sok mindenben hiszek, de egyre több dologban már nem. Ezért nem tudom pontosan, és egyértelműen kijelenteni, hogy a dolgok így, és így vannak, és punktum! És azt sem tudom, hogy ezt az írást végigröhögted, vagy rémületet keltett-e benned. De amiket leírtam, azok megtörténtek, mégpedig úgy történtek meg, hogy a jelen fizikai törvények szerint ezeknek nem szabadott volna megtörténniük, ráadásul… Ráadásul: úgy tűnik, hogy a pénz, amit hirtelen felindulásból tegnapelőtt elköltöttem, az a SAJÁT PÉNZEM volt!
Fogalmam sincs, mit gondolsz erről az egészről. én vállalom azt, hogy őrültnek fogsz tartani, ám legyen, tarts nyugodtan őrültnek! De az biztos, hogy bármennyire is nem értjük, mi miért, és hogyan van itt, és most VALÓJÁBAN, de annyi biztos, hogy itt sajnos aki normális, az egyáltalán nem normális!
Van egy másik, ehhez hasonlóan hihetetlennek tűnő történetem is, és 1995-ben szintén egy inkasszós ügybe keveredtem, amikor is a Zsolnay-gyár, a veszprémi Amfora, és az akkori bankom, a Szigetvári Takarékszövetkezet hálójából úgy szabadultam ki, hogy majdnem félmillió Forintom menekült meg… Pedig semmi, de semmi, egyetlen pillanatig sem azt támasztotta alá, hogy azt a pénzt valaha is látni fogom! De az egy másik mese, amit majd a könyvemben fogok megírni, mert most már arra is gondolnom kell, hogy mit kapnak azok, akik azért, hogy a jövendőbeli könyvemet olvashassák, már a PÉNZÜKET IS ODAADTÁK… (Nem célzásnak szántam, de ez az igazság…)
Izgatottan várom még a holnap reggeli banki sms-t, és most legalább már tudhatom, hogy a két NAV-os tündérke, az ügyfélszolgálatos is, és a telefonos is feleslegesen aggódnak értem, mert a jelek szerint ezt a világvégét most már megúsztam… És azon leszek, hogy a következőt még azelőtt elkerüljem, hogy feltűnne a látóhatáron!
Úgyhogy hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba, a rendrakást folytatom tovább, nehogy a hatszortízahuszonharmadikon súlyú mega-barátom idejöjjön, és mindent összekuszáljon… 😀 😀
De az én számomra:
“Mostantól a
legszebb szó a
ZINKASSZÓÓÓ!!!”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: