A Varázsnok meg az egymilliós óra

Remek híreim vannak!

De ne szaladjunk előre nagyon.

Egy igazi mese következik, valahol az egymillió karátos autó (amit sosem olvastam, csak hallottam róla), meg a Noszti fiú esete a Tót Marival (amit szintén nem olvastam soha) mértani középpontjából. 2018. Karácsonya, Föld bolygó, Magyarország, alias Wonderland. Vázsnok!

Legutóbb említettem, hogy beleugrottam a társkeresős arénába. Ez nálam mindig őrületes eseményeket indít be, nos ezúttal sem történt/történhetett másképpen! Az ötletet az adta, hogy… tulajdonképpen TI adtátok! Ugyanis éberen figyelem, hogy mikor melyik írásomra milyen reakciók érkeznek. A reakciók mennyisége és minősége egyfajta útjelző bólyarendszer a számomra, mint pályakezdő írónak – de ezúttal mint társkereső egyedülálló férfi értékeltem ki az adatokat. És túl jókat írtatok, gondoltam, legyen ez az írásom, az “Üzenet a jövendőbelimnek” az én névjegyem, amit a lehető legtöbb leányzónak próbáltam meg eljuttatni. Ez a projekt valahogyan adta magát, egyik lépésre jött a másik, és gondoltam, nézzük meg, lesz-e belőle lavina?

Legelőször is az egyik társkereső oldalon küldtem ki több, mint ötven lánynak, de elkövettem a hibát, hogy megemlítettem a blogom elérhetőségét a levél végén. Jött még aznap este néhány elutasító válasz, de semmi értékelhető. Másnap reggel is kaptam értesítést, hogy válasz érkezett, de mire be akartam lépni, a rendszer azt írta, hogy kitiltottak az oldalról. Újra végigolvastam a felhasználási szabályzatot, és rájöttem, hogy tiltott reklám tevékenységnek minősítették a leveleimet, és azonnal kitiltottak. Vállat vontam, nem érdekelt. Nem tudtam elolvasni, mit is írt az az ismeretlen drágaság.

Miután ez lezajlott, kigondoltam egy merészet. Azt találtam ki, hogy a facebook-on, fizetett hirdetésben kiemelem ezt a blogbejegyzésemet. Sosem csináltam ilyesmit, csak azt tudtam, hogy milyen korú egyedülálló nőket szeretnék elérni, és kiegészítésnek kigondoltam, hogy érdekelje őket a társkeresés. Valahogyan elakadtam ezzel a dologgal, nem tudtam feladni a hirdetésemet. Ekkor segítséget kaptam, a végső megoldás az lett, hogy Erecske, a webtündér, aki eddig mindenféle nyavajás ügyemet pillanatok alatt helyretette, és kinek neve ezért legyen aranyba foglalva, a saját kártyájáról fizette ki a megadott 3000 Forintos összeget, mert sehogy máshogyan nem akart sikerülni. Megállapodtunk, hogy karácsony után személyesen adom vissza neki a pénzt. Ennek a hirdetésnek ugyanis az írásom karácsonyi aktualitása miatt csak ebben az időszakban volt értelme. Már ha volt… Ezt kellett tehát kideríteni!

Fogalmam sem volt, mire elég a 3000 Forint hirdetési keret, de ennél többe kerül egy komolyabb társkeresőn a havidíj. Mindegy, valahol el kell kezdeni a próbálkozást. Mert ezek a fránya nők nem akarnak idejönni, és a karjaimba omolni. Elég baj ez nekem.

Elindult a hirdetés, érkeztek az első célzott női olvasók, de semmi mozgolódás… Pár nappal korábban jött egy email egy másik társkeresőről, hogy 24-én mindenki szabadon, ingyenesen használhatja a társkereső oldalt. Ezt megelőzően az írásomat még körülbelül 25-30 facebook csoportban is megosztottam. Azért valamit kigondoltam célnak: legyen 500 olvasó erre az írásomra! 500 nőből kell lennie olyannak, akit megérint, és aki engem is érdekel – NŐKÉNT, nem csak emberileg…

24-én este volt pár órányi szabadidőm, felmentem arra a társkeresőre, és éjfélig folyamatosan küldtem ki az írásomat a társkereső lányoknak. A blogomat nem említettem meg benne, csak az aláírásommal utaltam önmagamra, Vázsnoki Varázsnok aláírással zártam le az üzeneteket. Éjfélig 150 lánynak sikerült elküldenem ezt az írásomat. Plusz a facebook csoportok, hirdetések, privát oldal, mindez együtt ment! Kíváncsi voltam a hatásra. Arra gondoltam, ha bejön erre körülbelül 3, vagy 4 értelmes nő, akikkel lehet ismerkedni, esetleg telefonon beszélgetni, akkor már el lehet indulni valamerre. Olyan ez, mint a boxban. Úgy emlékszem, olvastam, vagy hallottam valahol egy boxolói stratégiát. Az első adandó alkalommal ütni egy hatalmasat, és megnézni, hogy mi történik: Eldől? Megremeg? Esetleg nem történik semmi, hanem visszaüt, és viszlát? Goooonnnnggg… Az első reakciókból sokminden kiderülhet.

Érdekes, még aznap éjjel jött egy értelmes válasz! Teljesen meglepődtem. Erről érdemes lenne még külön is írnom, majd meglátom, mire lesz indíttatásom. De legalább valami értelme is volt már. Utána jött még néhány párszavas felületes válasz, hogy nem egymást keressük. Igazuk van, nem olyan nőt keresek, akinek nincs egyetlen saját gondolata sem. Hagytam is.

Másnap reggel megint jött pár üzenet, és értesítés, hogy “titottnak jelöltek”. Az első gondolatom az volt, hogy ki ez az idióta? Arra sem képes, hogy elviseljen egy üzenetet a monitorján, és megválaszolja? Aztán lenyugodtam, hogy a hír igaz. Tényleg nem képes erre. Ha képes lenne, akkor megtenné. Közöttük volt egy furcsa is, elvileg álaszolt is, azután letiltott. Sajnáltam is, hogy nem tudom elolvasni a bizonyára nagyon értékes üzenetét. Dehát akinek annyi esze van, hogy válaszol, azután megakadályozza, hogy elolvasssam, amit írt, azzal a szükségesnél jóval több baj lehet nyaktól felfelé. Kell nekem megint egy használhatatlan roncs? Nem úgy érzem.

Arra gondoltam, ha van már öt olyan, aki letiltott, akkor kell, hogy legyen a másik oldalon is körülbelül ennyi, akiket megérintett az írásom! Régóta megfigyeltem, hogy mindaddig, amíg nem akar senki kinyírni, felnégyelni, és megetetni az oroszlánokkal, addig olyan sincsen, aki odavan értem, minden gondoltomért, és minden mozdulatomért. Mert az élet ebből áll. Ahol van gyűlölet, ott kell lennie rajongásnak is. És ha más nem is lesz, legalább legyen pár olyan olvasóm, aki odavan azért, amit csinálok. Nem, nem önzőségből. Csak azért, mert ez nem csak nekem jó. Azoknak is melegség önti el a szívét, akik áhitattal követik minden lépésemet. Ez az ismertség felé vezető út egyik kockaköve. Egy jó játszma ez, az élet ajándéka azoknak, akik ki mernek állni, és megmutatni magukat, és felvállalni a gondolataikat, érzéseiket. Éppen ezért sokan nem is tudnak vele mit kezdeni.

Kis idő múlva benéztem ide a blogra, vajon hol tart az olvasottság? Nem volt nagy durranás, de jött néhány hozzászólás, amit engedélyeznem kellett volna. Olvastam őket, de eszem ágában sem volt egyetlen egyet is engedélyezni. Valamiképpen összeállt a kép: az a lány, aki először az egyik, majd a másik társkeresőn letiltott, feljelentett, ezek után regisztrált egy teljesen új névtelen email fiókot, majd regisztrált ide is, írt nekem négy hozzászólást, azután megkezdett egy saját blogot, és “Nyílt levél a Vázsnoki Varázsnoknak” címmel egy felháborodott írást tett közzé. Ez az írás azonban mostanra ELTŰNT. Nincs sehol… Képes volt erre karácsony első napján ennyi időt és energiát szánni! Azért ez nekem igen szembetűnő mennyiségű munkának tűnik.

Ez eddig nem is különösebben érdekes, mert az nem nagy felfedezés, hogy amikor KELLŐ MENNYISÉGŰ kommunikációt kezd el kiküldeni az ember, akkor a külvilág úgyis VISSZARÚG. Ezt tudni kell, és nem érdemes túlontúl nagy fontosságot tulajdonítani a neki. Csakhogy…

Telt az idő, lejárt a facebook hirdetésre kiszabott idő, azon az egyetlen értelmes válaszon kívül az égvilágon SEMMI értékelhető nem érkezett. Az 500 helyett éppenhogy csak elértem a 400 olvasót. Ebből 110 körül érkeztek a hirdetésemre, a többi egyéb forrásokból jött. Tehát egy értelmes nő, körülbelül 4-5 elutasító válasz, és úgy öt tiltás. Elment rá pár órányi munka, és 2089 Forint hirdetési keret. Első felvonás vége, trallala… De…

Tegnap csengett a telefonom, felvettem. Már előző nap is volt nem fogadott hívásom azt hiszem, talán soproni lehet a telefonszám. Egy fickó keresett, elsőre nem is értettem, hogy milyen cégtől. A rendelésem adatait, szeretné egyeztetni velem. Mondom: – MILYEN RENDELÉSEM??? – Hát, amit nemrég küldtem el nekik. – Na, mondom, azt én biztosan nem küldtem! Tudnom kellene ugyanis arról, hogy elküldtem volna egy megrendelést. Megköszönte, akart is mindjárt elköszönni, de megállítottam. – Árulja már el, miféle megrendelésről van szó? Erre azt mondja a fickó: – Egy rendkívül magas értékű rendelés. – Na mi a fene lehet? – kérdeztem. – Egy igen drága luxus óra, 1 millió Forint feletti árban. Ez egy rekord értékű megrendelés, ezért is hívtak fel, hogy kiküldés előtt egyeztessék az adatokat. Na erre aztán már kíváncsi lettem. Úgyhogy kiderítettem, hogy interneten rendelték az órát, utánvéttel történő fizetésre. És akkor eszembe jutott: – Pontosan MIKOR adták le azt a rendelést? Erre a fickó percre pontosan megadta az időpontot. És ez a különös rendelés azon a napon délután érkezett, alig néhány órával az ominózus üzenetek után…

A rendelést persze végül törtölték, de elgondolkodtam. Beléptem a következő fázisba. Már a múltkor, amikor az a csókos írás kijött… mit kijött – KIROBBANT belőlem, éreztem, hogy megváltozott valami. Már nem vagyok többé amatőr író, aki csak úgy szépeket írogat, és néhány aranyos-érzékeny hölgyet megpityeregtet. Már nem csak erről szól a dolog. A saját nagynéném az után az történetem után azt írta, hogy rájött, hogy az írásaimat többé már nem olvashatja úgy, mint amire eredetileg számított!

Ezek már tényleg igazi művészeti alkotások, és én innentől már tényleg ÍRÓ vagyok. Ami ebben a számomra még a furcsa, hogy ez hihetetlenül gyorsan történt. Olyan gyorsan, hogy szinte felfogni sem volt időm. De valahogyan ez nekem mégis olyan… Furcsa, de mintha ez az egész olyan magától értetődő lenne. Mintha én mindig is, egész életemben erre készültem volna. Pedig nem. Vagy talán lehet, hogy volt valamikor egy olyan gondolat, egy olyan magasabb szándék, ami minden korábbi kalandozásom után végül errefelé sodort?

A másik ezzel kapcsolatban, hogy a történtek után nyilvánvalóvá vált az, hogy mekkora erő van, mekkora erő lett mostanra bennem és az írásaimban! Akkora érzelmeket mozgatok meg, hogy ez a törvényszerűen fellépő ellenhatás is megjött! Ugyanaz az érzelmekkel teli írás, amire sokan dícsérő szavakat, üzeneteket, és kommenteket írtak, képes volt arra is, hogy valakinél teljesen kiverje a biztosítékot. Szeretet (imádat) – Útálat (gyűlölet). Így lett mostanra teljes a kép.

És ez egy egészen más élet, egy egészen más létezési állapot. Megértettem, hogy amikor merészeltem végre igazán szélesre tárni a kaput, és ekkora mennyiségű embert beengedni – sőt beterelni – a legbensőbbik életembe, a gondolataimba, az érzelmeimbe, a múltamba, a jelenembe, és a jövőmbe is, az élet igazán csak most fog velem meghökkentő dolgokat művelni. Lesznek itt igen érdekes kalandok, hajmeresztő élmények, és izgalmak bőségesen…

Ezért úgy döntöttem, hogy belemegyek a játékba, vállalom a kihívást, és a létező összes humorérzékemet be fogom vetni azért, hogy a film most már ne csak folyamatosan tragédia legyen, hanem egy nevetséges-mulatságos, élvezetes vígjáték… Úgyhogy az új évben is lesz majd mit olvasnotok tőlem!

És ha nem találkoznánk addig, akkor… Ugye tudod? 😉