Kedves Leendő Párom!
Látod, hamarosan itt vannak az ünnepek, és Te nem vagy itt velem. Pedig ha ma itt lettél volna…
Reggel jó sokáig aludtam. Lehettél volna mellettem, amikor felébredtem. Nem bántad volna meg. 😉 Tudod, mostanában az éjszakáim felét írással töltöm. Mint éppen most is – elmúlt már éjfél, és én csak most fürödtem meg. A fürdés közben pedig eszembe jutottál, gondoltam, írok Neked, mielőtt álomba merülnék.
Éjfél előtt filmet néztem. Egy olyan gyönyörű, romantikusat. Kicsit a könnyem is kicsordult, pedig régóta nem szoktam sírni. Közben mindenféle furcsa érzelem kerített a hatalmába. Eszembe jutottak régi dolgok, de azután eszembe jutottál Te is! Ha most itt lettél volna, kaptál volna illatosan gőzölgő forró boros-fahéjas teát vacsora után – finom zúzapörköltet főztem, még maradt belőle Neked is. A cserépkályhából kellemes ropogósan árad a jó meleg, a padkáján illatos gyertya lángja pislákol, és ha a kedved úgy fordult volna, sírdogálhattál volna a vállamon. Én meg csak csendesen símogatam volna az arcodról a könnycseppeket. És mosolyogtam volna Rád.
Szóval miután végül felkeltem, begyújtottam a konyhában, és igen nehezen akart melegedni – mivel tegnap este a kórussal voltunk fellépni, este már nem tudtam odakint begyújtani, hidegek voltak hát a falak. Ha tegnap este itt lettél volna, eljöhettél volna meghallgatni a kedvenc darabomat, amiben van egy olyan rész, aminél mindig megborzongok, valahányszor a mi szólamunk, a tenor veszi át a dallamot, és elkezdjük először fokozatosan erősödőn, majd másodszor áhitatos-halkan azt a részt, hogy : Ave – Ave – Ave Maria… Imádom azt a gyönyörű darabot, van benne egy csengő hangú szoprán szóló is, az valami csodálatos! Azután este hazaérve ketten balhézhattunk volna a Tutyával, hogy ne ugrálja össze az ünneplős ruhánkat, majd éjszaka úgy, ahogyan voltunk, fürdés nélkül bújhattunk volna az ágyba…
Ma kellett megint fát aprítanom, fogytán volt már idebent, és főztem is, jól jött volna a Te két segítő-dolgos kezed! Na meg telehordtam megint friss kútvízzel minden víztároló edényt, meg a mosógépet is. Mosogatni ma nem kellett, mert tegnap mindent szépen eltakarítottam. Délután játszottam a Tutyával, bírkóztunk egy kicsit, tegnap jobban kihajtottam, voltunk megint biciklis körön Sásdon. Hazafelé a Baranya-csatorna partján a hídnál megálltunk, és szabadon engedtem. Okos volt, mindig jött, ha hívtam magamhoz, nem kellett félni, amikor közeledett egy-egy autó. Jól teleraktam a hűtőt, meg a fagyasztót, a Tutya kajakészlete is rendesen fel lett ám töltve! Senkinek nem kell már nélkülöznie.
Mostanra eljutottam addig a pontig, hogy ma este először éreztem azt, hogy jó helyed lenne itt. Eddig ilyen érzésem nem volt, ezért nem is írtam korábban még Neked. De most, az utóbbi napokban, hetekben, egy hónap alatt úgy nagyjából minden elrendeződött az életemben, és most már igazából Te vagy az, aki a leginkább hiányzik a közelemből.
Elmesélem, milyen élet vár itt Rád.
Először is szokatlan. Meglehetősen embert próbáló, de hidd el, ez most már gyerekjáték ahhoz képest, amilyen korábban volt. Azért is nem hívtalak eddig, mert az nem lett volna Neked való. Mostanra lett már minden, amire alapvetően szüksége lehet az embernek, nem új, nem modern, van, ami sok bosszúságot okoz, de legalább sosem tudja elfelejteni az ember, hogy mi az, amin igencsak kellene már változtatni. Erre a változtatásra most, hosszú idő óta végre van reális esély. És amikor azt írom, hogy reális, azt tényleg komolyan gondolom.
Az elmúlt egy hónapban bebizonyosodott, hogy jófelé megyek. Megtaláltam az én utamat, és ami ennél talán még fontosabb, az emberek támogatnak, és bíztatnak. A bevételem az elmúlt egy hónapban elérte a korábbi bevételeimnek a 3-5-szörösét. Ez nem azt jelenti, hogy olyan elképesztően gazdag vagyok most, hanem azt, hogy korábban elképesztően szegény voltam. Mostanra jutottam el addig, hogy az anyagi problémáim megszűntek, a számláim rendezve vannak, van mit enni nekem is, és a Tutyának, van még kilátásban elegendő jövőbeli bevétel is, sőt… Ha már most itt lennél, jutna minden NEKED IS.
A legutóbbi történetem, amit a könyvembe írtam, egy igazi remekmű lett. Már akkor éreztem, hogy az lesz, amikor még éppencsak formálgattam. Egyébként is rengeteg jó visszajelzést kaptam már, és ha megnézed a facebook-profilomat, saját szemeiddel is meggyőződhetsz róla, hogy igen sokan kedvelnek, és hogy mostanra nagyon-nagyon jó EMBERI kapcsolataim vannak. Ez elengedhetetlenül fontos a jövő, a közös jövőnk szempontjából. Mert segítő szándék, támogatás nélkül sosem tudnánk előrejutni, de még csak életben maradni sem. Amit mi ketten nyújthatnánk az embereknek, az valami csodálatra méltó dolog lenne, ami miatt Téged is ugyanúgy a szívükbe zárnának azok, akik engem már megismertek!
Ha belegondolok, hogy csak a puszta jelenléteddel mekkora változás történhetne az életemben – mennyivel gyorsabb, hatékonyabb, vidámabb, energikusabb lennék, ha velem lennél. Esténként kettesben összebújva néznénk a monitort, formálgatnánk a szavakat szöveggé, tervezgetnénk a jövőnket, azt a Csodát, ami kettőnk előtt áll… Mert ne hidd, hogy az most már a terv, hogy kettesben, nagy magányban akarnám leélni az egész hátralévő életemet, nem ám! Rengeteg nagy célom, remek tervem van. Az írói utam elkezdődött, és nagyon ígéretesen alakult az első hónap, de ez még csak a kezdet! Lesz itt annyi történet, meg könyv, meg még… el sem tudnám most sorolni Neked. De ha kíváncsi vagy, eljöhetsz, és szívesen elmesélem minden egyes aprólékosan kigondolt részletét.
Későre jár, és én Rád gondolok… Merre vagy? Hol találok Rád? Ha most olvasod e sorokat, és magadra ismertél, vagy még ha nem is vagy benne biztos, kérlek szépen, küldj nekem jeleket! Nagyon figyelni fogok rá, hogy észrevegyem őket!
Nyugodalmas jó éjszakát Neked, Drága Jövőbeli Szerelmem!