Azúgyvolt, hogy kigondoltam, hogy ez nem lesz így jó… Okulva a korábbi hibás döntéseimből, és abból, hogy mekkora hatalmas veszteségek lettek abból, hogy annak idején sokszor megtörtént, hogy végül nem tartottam ki amellett, amit gondoltam, a szeplős lánynak nem voltam hajlandó több esélyt adni. Attól féltem, hogy megint bajba kerülök. A francnak van kedve egy egész életen át bajból ki – bajba be keveregve végigvergődni! Na azt már nem! Elég volt, vége, köszi, aranyos vagy, meg minden, de ennyi volt! NINCS TÖBB FELESLEGES ELPAZAROLNI VALÓ ÉLETEM!
Mint ahogyan azt gondoltam, törölt is az ismerősei közül, és elkezdett puffogni, ami megkönnyítette a dolgomat. Ugyehogymegmondtam, ugyee??? Beigazolódni láttam a döntésem helyességét, és kezdtem is megnyugodni, de… A p…..ba.
Kis idő múlva valahogyan mégis elkezdtünk kommunikálni, na mondom, mekkora szemétség volt, hogy Rapunsel egyik napról a másikra visszakozott, én meg itt maradtam zaklatottan, úgy éreztem, mekkora szemétláda lennék, ha ugyanezt tenném a szeplős lánnyal. De rohadtul figyeltem arra, hogy a stabilitásomat megőrizzem. TILOS megsajnálnom! És kezdett úgy tűnni, hogy elfogadta a döntésemet, és hogy végül mégsem lesz belőle elvakult gyűlölet. Nagyon vigyáztam arra is, hogy ne történhessen meg, hogy visszább húzódik, én meg mágnesként tehetetlen bábként csapódok utána. Volt egy pont, amikor mégis… Annyira emberi volt. És igaz. És valami olyasmit mondott, hogy akkor ez azt jelenti, hogy egyáltalán semmi esélye nincs a folytatásnak? És abban a pillanatban csak éreztem a feladás összes fájdalmát ott a szemem láttára kitörni. Jajjj.
De nem. Nem fogom feladni magam, az elképzelésemet. És különösen nagyon erősen koncentráltam arra, hogy most aztán már nehogy megint a micsodám után menjek, mint néhányszor az életben. Akkor inkább haljak meg, de azt sosem.
Elgondolkodtam.
Azon, hogy mi történt – mit csináltam én, mit csinált ő? És kitaláltam, megfejtettem, hogy mi az, amit NEM VAGYOK HAJLANDÓ SOHA TÖBBET ELFOGADNI. Na. Mondom, ezt majd jól ráborítom, és egye meg. Először egy személyes találkozást ajánlottam, de nem volt türelmem kivárni, megírtam mindent, ami nyomta a begyemet. És elfogadta. Néhány dolgot ő is megírt, de ezek nem voltak rettenetesen nagy dolgok. Hát jó. Találkozzunk…
Másnap bementem Pécsre, és… volt egy kósza gondolatom, hogy hogyan fog végződni ez a nap. De mégis figyeltem, és nem hagytam hogy a hülyébbik énem elvigyen rossz irányba. (Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem kellene viaskodnom ezzel a rosszabbik felemmel…!)
Elintéztem két dolgot is, majd mentem a “randevú” helyszínére. Mivel nem a lakásába volt megbeszélve, amit én gondoltam… de ez így volt a jobb. Találkoztunk, visszaadtuk egymásnak a másiknál hagyott cuccokat. 😀 Sétálni indultunk. Én meg csak figyeltem, mit csinál, mit mond, hogyan viselkedik. Bosszantott, hogy nem látok bele a gondolataiba. A francba.
Leültünk egy padra beszélgetni, de nemigen emlékszem, miről volt szó. Azt hiszem szomjas voltam, és nagyon kellett egy kávé, szóval nem tudtam figyelni, szédültem. Úgyhogy beültünk egy kávéra, meg egy üdítőre. És egyre jobban éreztem, hogy nincs miért ragaszkodnom makacsul ehhez a szakításhoz. Nem volt bennem használható kifogás. Nem volt se nyomulós, se sértődött, se meghunyászkodó, se túlzottan magabiztos, se semmi ellenszenves. Végül abbahagytam a feszült ellenállást, és csak néztem ŐT. És tetszett. Ott ült a szeplős lány velem szemben megint. Akit először öleltem meg a magasles lábánál. És az a szeplős lány az kellett nekem. Nagyon kellett! És a nyavalyás tudta! De nem engedhettem, hogy az ostoba önérzetem elrontsa az életemet. Úgyhogy… azt hiszem, megfogtam a kezét, és megcsókoltam. Vagy valami ilyesmi. Már nem emlékszem pontosan.
Jót tett a pihenés és a kávé, már összeölelkezve indultunk tovább. Elindultunk valamerre, azután meggondoltuk magunkat. Azt javasoltam, legyen ő az irányító. Nem igazán tudok jó és tartalmas programokat kitalálni, elszoktam minden ilyesmitől. És akkor azt ajánlotta, hogy menjünk el ruhás boltokba, és nézünk nekem ruhákat! Én meg elkerekedett szemekkel néztem rá, hogy: MIIINEEKKK??? Ruhát? Nekem? Most? Üres zsebbel? Jááájjj…
És akkor rádöbbentem. 20 éve nem vettem magamnak ruhát, előtte se nagyon, de 20 éve szinte nulla. Pontosan látható rajtam, hogy a ruhákkal évtizedek óta egyáltalán nem foglalkozom. Alsógatya, zokni, néhány pár cipő. A többit anyám vette, vagy kaptam valakitől-valahonnan… Jézusom, csak nem azért nincsenek ruháim, mert nem is foglalkozom a ruhákkal? Naneeee…. 😀
Egy pillanat alatt rájöttem, hogy halaszthatatlanul el kell kezdenem foglalkozni ezzel a témával, és örömmel belementem a játékba. Minő csoda, az első üzlet egy ingbolt volt, ahova betévedtünk, és a szeplős lány elkezdte mutatgatni, hogy nekem melyik ing állna jól – melyik szín, és melyik fazon… Azt eddig is tudtam, hogy az ingnek van színe, nade hogy fazonja is van??? 😀 😀 Elképesztő, hogy mik vannak! Az eladó hölgyről sütött, hogy profi. Több száz fajta ing, fazon, anyag, szabás, stb… Egy pillanat alatt született meg bennem az elhatározás, hogy ebben a két nőben fogok megbízni, ha lesz pénzem ruhára. Az biztos, hogy a szeplős lány ezzel az eladónővel olyan ruhatárat rak majd össze nekem, hogy a világ leborul a lábaim előtt!
Mondjuk nem voltam annyira türelmes. Szerencsére nem sok boltot néztünk meg, de egy délután alatt megdöntöttem az elmúlt évtizedek összes ruházati üzlet – látogatását. És… Egyszer csak olyan dühös lettem… Habár az később volt. Akkor már csak egy dologra tudtam gondolni… Nem hinném, hogy kitalálod 😀 Óvatosan elkezdtem mondogatni, hogy jó lenne táncolni. Ekkorát azt hiszem, utoljára óvodás koromban füllentettem. 😀
Itt most ugornék egyet az időben… Másnap reggel ültem buszra és jöttem haza. 😀 Egészen könnyedén éreztem magam.
Nagyon sok dologra már nem emlékszem, de volt egy csomó furcsa és nehéz pillanat ezek után, amikor rájöttem, hogy basszameg, ezt nem gondoltam… Voltak elképzelések a fejemben. A Nőről, magamról, a Szerelemről, meg ilyesmikről. De egyszer csak rádöbbentem, hogy a büdös életbe soha senki nem akart belőlem Sikeres Férfit csinálni! Mi több, eddig csak igénytelen, elképzelés nélküli kapcsolataim voltak, és elnézést mindenkitől, akit ez személyesen érint, de meg kell mondanom, hogy az én kinézetem, a gondolkodásmódom, és a beállítottságom magammal, a Nővel, a Sikerrel, a Boldogsággal kapcsolatban nagyon nagy részt azon múlt, hogy kik hogyan alakították bennem mindezeket! Megmondjam? SEHOGYAN!!! Volt pillanat, amikor olyan zavarba ejtő helyzetbe kerültem, mivel mindez idáig soha senki nem szólt bizonyos dolgokért, amiken már réges-régen változtatnom kellett volna… És itt nyugodtan szabadon engedheted a fantáziádat, és még akkor sem biztos, hogy ki tudod találni, micsoda kínos helyzeteken kellett keresztülmennem. De túléltem…
( 😀 😀 😀 😀 )
Végülis a szeplős lány pár napja útra kelt külföldre szerencsét próbálni, ezúttal csak próbaidőre, de majd kiderül, mi lesz, mikor, és hogyan. Annyi biztos, hogy a fontos, és sorsfordító döntések javarészt megszülettek, de még nem publikusak. Majd ha eljött az ideje, úgyis mindenki megtudja, amit meg kell tudnia. Egyelőre legyen elég annyi, hogy tegnap este elkészült életem első angol nyelvű önéletrajza. Valamilyen megoldást, méghozzá azonnali és hosszú távú megoldást kell találnom egy csomó dologra az életemben, mert EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB. Ilyen életet nem élhetek tovább, elegem van a szegény, nincstelen, lepukkant életből, meg kell találnom a magam útját, legyen is az bármi. PÉNZT KELL CSINÁLNOM!
Még vissza a témához… Rájöttem, hogy egy Igazi Nő alapvető feladata, életcélja kell hogy legyen, hogy egy Férfit sikeressé tegyen! Eddig többször is hallottam, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki sikeressé tette, de azt gondoltam erről, hogy egy udvarias közhely. Most döbbentem rá arra, hogy ez nem az! Hogy minden siker az életben egy csapatmunka eredménye, és hogy nekem semmi ilyen csapatmunkában eddig soha nem volt részem! Ami azért durva, mert 3 és fél éve Floridában kiderült rólam, hogy baromi jó csapatjátékos vagyok!!! Még én sem tudtam azelőtt magamról! De abban az elit csoportban elképesztően jó volt együtt dolgozni másokkal, stressz, veszekedések, és belső csetepaték nélkül. Vajon mire vihettem volna az életben már eddig, ha időben rátalálok arra a Nőre, aki sikeresnek szeretne látni, és aki hatékonyan segít is ebben???
Egy férfi és egy nő is “többfunkciós” partneri szempontból. Mi mindannyian Férfiak, Nők, Családfők, Családanyák, Háziasszonyok, Háziurak, Apák, Anyák, Szeretők, Őrangyalok, Múzsák, Támaszok, Tanácsadók, Lelki Társak vagyunk egy nagyszerű játékban, ahol az egyik legmagasztosabb feladat a közös tevékenységek megszervezése és összehangolása! Minden téren, minden minőségben. És ettől lesz az Élet nagyszerű, kiteljesedést hozó, és tartalmas… És az én életemből eddig teljesen hiányzott a (Sikeres) Férfi szerepkör – nekem fel sem tűnt eddig!!!
Rá kellett jönnöm továbbá arra is, hogy éppen ez a dolog az, ami a szüleim házasságában remekül működik! Emlékszem, mikor anyámmal elmentünk ruhát venni nekem, és elengedte magát, és elkezdett válogatni, és örömét lelte abban, hogy felöltöztet, és mindig sokkal több holmit vettünk, és több pénzt költött rám, mint amennyit előre tervezett. Mert – akár tetszik nekem, akár nem – az anyám pont ilyen fajta nő, aki tudja, és magától értetődőnek veszi, hogy egy férfinak szüksége van a biztos kezű irányításra! Az apám pedig ugyanúgy engedelmesen elfogadja, amit tesznek vele! Ezt úgy hívják, hogy felelősségvállalás egy másik emberért. Értem ebből a szempontból még soha senki nem vállalt felelősséget!
Nem tudom, mikor és hol vesztettem el a fonalat, honnan kezdődött nálam ez az ostoba ellenállás a szép dolgokkal, a divatos ruhákkal, elegáns holmikkal szemben, de elérkezett az ideje annak, hogy itt és most megváltoztassam!
Ezer és millió dolgot tudnék még írni, és élvezettel tenném is, de egyelőre ennyi elég lesz. Vannak még furcsa dolgok, aranyos történetek, meglepő felismerések, sorsfordító pillanatok, de egyelőre legyen elég ennyi…
Vár a házimunka, és ideje mindent megtennem azért, hogy elérjek végre oda, ahova évek óta csak szerettem volna eljutni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: