Vázsnoki Varázsnok

“Kevés embert láttam ennyire megváltozni a te korodban! Jó az irány! Hajrá!” Ez a gondolat motoszkál bennem a “Nőügyileg” című írásomra kapott válasz óta. Egy régi kedves ismerős írta ezt arra reagálva. Emlékszem, hirtelen zavarba is jöttem tőle. 🙂 Furcsa szokásaimra kezdek ráébredni mostanában. Észre sem vettem őket! Talán tegnap történhetett, mostanában szokatlanul érzem magam,… Tovább »

Elmúltak a halottakkal kapcsolatos ünnepek, és tekintetemet előre szegezve egyszer csak felsejlik a távolban a… A karácsony. 😮 Marketinges szemmel a kampány már el is kezdődött (a kulisszák mögött lázas munka folyik hónapok óta, volna mit tanulni a marketing-szakmától…), és mint egyedülálló, egyedül élő férfi, ezzel teljesen tudok azonosulni. Emlékszem, olvastam egyszer egy jelenségről, aminek… Tovább »

Az utóbbi komoly téma után egy lazítós anyaggal készültem nektek. Ezúton köszöntöm a baromfiudvarban az új kapirgálókat! Képzeljétek csak el a következőt: Tavaly tavasszal indítottam ezt a blogot, azzal a reménnyel, hogy én itt maaaajd hííííres leszek, és a siker egyik mellékterméke az lesz, hogy csak úgy dőlnek majd a nők, és akkor végre lehetőségem nyílik… Tovább »

Avagy egy furcsa emlékezés azokra, aki nincsenek már közöttünk. Megszakítom az eddigi történetet, az aktuális események miatt, de csak egy alkalom erejéig. Különös, még a magam számára is furcsa módon sikerült ezt a mai napot “megünnepelnem”. Tavaly március óta – mióta Vázsnokra költöztem – immáron negyedik alkalommal látogattam meg Cili néni sírját a hörnyéki temetőben…. Tovább »

Majdnem megint abbahagytam. Majdnem… Egy hete csak azt éreztem megint, hogy valahogy “nincs kedvem” írni, meg hogy “nincs ihletem”, és ilyen szamárságok. Ráfogtam arra, hogy most sok mást kell elintéznem, most még lehet odakint dolgozni, és egyébként sem olvassák annyira, amit írok… (Ez tényleg igaz, nem tudom, mi lehet az oka, vagy a fészbuk nem… Tovább »

Ringó csípő, telt kebel… Az utóbbi bejegyzésem egy olyan igazi vérbeli Miss Lion-os hazavonulással végződött – igen, ez a megfelelő kifejezés. Ha valaki, akkor Ő volt az a Nő, aki nem csak úgy egyszerűen ment – Ő vonult! Nem mondanám, hogy a mai nap volt életem legkönnyebb napja, dehát ha az ember egyszer elkezdi összevissza… Tovább »

Volt nekem egy olyan érzésem, hogy egyszer meg fogom írni az életem történetét. Úgy tűnik, eljött az idő. Alig pár napja, hogy újraélesztettem ezt a blogot, és miközben egyre csak a régmúlt időkön járt az agyam, folyamatosan csak jöttek az összefüggések. 21 éve, a váláskor olyannyira zavarodott voltam, hogy egy picit sem értettem azt, hogy… Tovább »

Sokat gondolkodtam, hogyan is folytassam, vagyis hogy inkább hogyan kezdjek bele a történetünkbe. Végül úgy döntöttem, hogy időrendi sorrendben fogok haladni. Közbevetnék még egy gondolatot. Ugyanis felvetődött egy kedves ismerősben a kegyeleti jog kérdése. Ezidáig egy kivétellel még most is élő személyekről írtam történeteket, használva a kreativitásomat, és kitalálva valami fantázianevet – volt, akinek enyhén… Tovább »

Ez itt most már nem az első nekifutásom a felélesztésre. De valahogyan eddig minden próbálkozásom elhalt egy ponton, és sehogyan sem tudtam továbblendülni onnan. Aztán feladtam, hogy “Ehh minek, úgyse számít ez az egész már…”. De most ebben a pillanatban akkor is írnék, ha a világon senki sem olvasná. Ámbár tudom, hogy fogják olvasni jó… Tovább »

Eljött a pillanat. Befejezem. Több, mint két hónap telt el az utolsó írásom óta. Egyszer május elején belekezdtem egy írásba, de sosem sikerült befejeznem. Már nem megy. Vázsnoki Varázsnok. Ki is ő? Nem tudom, kinek milyennek tűnt. Amennyire képes vagyok önmagamat objektíven szemlélni, azt hiszem, én, mint a Vázsnoki Varázsnok egy különös, furcsa figura vagyok-voltam,… Tovább »