Vázsnoki Varázsnok

Voltál már úgy, hogy annyira féltél, hogy nem tudtál csinálni már semmit? Még a legegyszerűbb dolgokhoz sem volt erőd, és legszívesebben csak aludtál volna? Hónapok óta ez van. Félek. Hogy nem fog sikerülni. Bár a ketrec ajtaja néha kis résre megnyílik, de kijutni rajta nem sikerült. Évek óta. A legutóbbi alkalommal, még tavaly ősszel is… Tovább »

A Csacsogós néni mára virradó éjszaka elment. Ha lehet egy ilyen hír valaha is csodálatos, nos… Akkor ezt csak így tudom kifejezni. Sem bánat, sem rossz érzés, sem semmiféle kellemetlen szájíz nincs bennem. Csak a legmélyebb tiszteletem, és a főhajtásom egy Igaz Ember előtt. Akinek annyi mindennel tartoztam, és mégsem maradtam egyetlen pillanatra sem az… Tovább »

Nagyjából úgy érzem magam, mint akit ma reggel háromszor kihánytak. Ez van. Nem keltem korán, de már akkor is tompa érzés volt a fejemben, amiből ahelyett, hogy elmúlt volna, combos kis migrén lett. Pedig egyáltalán nem vagyok fejfájós. Sőt. Azért húzós kis félév volt ez, a végére pedig olyan dolgok történtek, amiket korábban még elképzelni… Tovább »

Ez a mostani hétvége minden eddig elképzelésemet felülmúlta. Készültem rá nagyon, reméltem, hogy biztosan jó lesz, de… Az egész eddigi vázsnoki életem csúcspontja volt. Bélus barátom jelentkezett be vendégségbe még a múlt héten. Már akkor éreztem valami nagyon jelentőségteljeset a beszélgetésünk után. Bélus általános iskolai osztálytársam volt egy olyan csapat részeként, amelyik osztály az egész… Tovább »

Emlékszem arra a majd’ húsz évvel ezelőtti délutánra és estére. Amikor először hallottam ezt a szót. Csak következtetni tudtam arra, hogy miért van, és minek kell következnie ezután. Nemsokára megláthattam akkor az én gyermekemet. Most azonban valami egészen más dolog történt. A dolog cseppet sem előre tervezetten történt, egyszerűen csak úgy megesett. Most jöttem rá,… Tovább »

Na végre! – mondhatnátok… Rájöttem valamire, amit talán rajtam kívül mindenki tudott rólam, és én voltam az utolsó, aki meglátta. Az elmúlt kevesebb, mint két hétben háromszor voltam fent Budapesten, ilyesmire a Vázsnoki Életem alatt még nem volt példa! Kerestem valamit. Nem tudtam, mi az, csak kerestem. Végül – nem emlékszem a pillanatra pontosan –… Tovább »

Eredetileg teljesen más címet akartam adni ennek a résznek, mert volt egy olyan történet, amit végül majd ebbe fogok beleszőni. Úgy, ahogyan ezt máskor is szoktam. Érdekes egyébként, hogy van, akit zavar az, hogy egy-egy írásomban egyszerre több párhuzamos eseményt is vezetgetek egyszerre, egyidőben, mások pedig éppen ezt szeretik benne. Én igazából ezt élvezem jobban,… Tovább »

Az egyik lépés adja a másikat, az pedig a következőt. Amaz pedig az az utánit… Ma olyan érzelmi állapotba kerültem, ami miatt úgy döntöttem, hogy félreteszek mindent pár órácskára. Azok megvárnak, de az érzés gyorsan elillanna. Ezt a pillanatot pedig most nem hagynám kicsordogálni az ujjaim közül. Dióhéjban annyit csak az előző eseményekről, hogy az… Tovább »

Ez egy komolyan sírvaröhögős, hentergős írás lesz. De előtte, míg összeszedsz kellő mennyiségű papírzsepit, egy kis elmélkedés, némi életbölcsességgel megfűszerezve… Az előző írásom több szempontból is történelmi volt. Első alkalommal próbáltam ki azt, hogy mennyit tudok írni egyetlen nap alatt. És bár maradt még bennem gondolat, élmény, és mondanivaló, körülbelül 8 és fél – 9… Tovább »

… vagy belehalni az erőlködésbe. Ez egyfajta ars poetica. Megtanultam még azt is, hogy inkább lássanak halottnak, mint tehetetlennek. Hát… Lássuk csak. Azt is tanultam, hogy egy író onnantól számít írónak, amikor legalább napi 5.000 szót tud írni. Ha végre odajutok, hogy elkezdhetek írni, általában nem szokott nehézségem lenni ezzel, de még sosem írtam ennyit… Tovább »