Vázsnoki Varázsnok

Lassan fél éve annak, hogy azon a bizonyos napon egyszer csak szembesülnöm kellett a ténnyel… Azon a napon, amikor visszafordult bennem az író a mélyből, amikor újra írni kezdtem, amikor megfordult a sorsom, és az egész életem… De tudtam, hogy lesz egy másik nap. Egy másik “olyan” nap. Olyan sorsfordító… Amikor magával a ténnyel, a… Tovább »

Este 7 körül hazaérve egyszer csak olyan érzés lett úrrá rajtam, hogy eljött az ideje végre, hogy.. Hogy lezuttyanjak a konyhában a székre, melegítsek egy adag jó kávét – a Csacsogós néni műkávéutánzata minden, csak nem kávéélmény -, és szépen, csendben elkortyolgassam. Semmi másra nem figyelve most, csak az ízekre, az érzésekre… Elcsodálkoztam egy pillanatra:… Tovább »

Ilyen sem volt még. Eddig. Most mégis van. Nos. Ha mindenáron, de feltétlenül meg kellene halnom ma éjszaka, és semmi, de semmi más megoldás nem volna, és alkudozni sem lehetne, én akkor is… Én akkor is azzal a biztos tudattal mennék a másvilágra, hogy valami olyant éltem, tapasztaltam meg, amit sosem gondoltam volna azelőtt, és… Tovább »

Az író két hónapja haldoklik bennem. Nemhogy írni nem tudott, de élni is alig. A könyvem címe: Önélet-harc. Nem tudnám megmondani, honnan jött ez a cím. Csak úgy jött. Valahonnan irdatlanul mélyről. Az első pillanatban tudtam, hogy EZ A CÍME. Megvan. Pipa. Egy harc az nem valami elméleti dolog. Egy harc nem egy elképzelt dolog…. Tovább »