Vázsnoki Varázsnok

Kettő az egyben – két talány, egy írás: erőlködni – elfogadni?

Az úgy volt, hogy bementem a fáskamrába… Éppen egy olyan téma járt a fejemben, amiről írni készültem, és akkor… A tekintetem rávetődött a… Az egyik szalmabálára! Azt még nem tudom, hogy ilyen idióta bekezdés után hogyan jutok majd el oda, ahova indultam. Kihívás az Élet… Az egyik téma az erőlködés. Gondolom, ismerős az ezzel kapcsolatos… Tovább »

A Varázsnok meg az egymilliós óra

Remek híreim vannak! De ne szaladjunk előre nagyon. Egy igazi mese következik, valahol az egymillió karátos autó (amit sosem olvastam, csak hallottam róla), meg a Noszti fiú esete a Tót Marival (amit szintén nem olvastam soha) mértani középpontjából. 2018. Karácsonya, Föld bolygó, Magyarország, alias Wonderland. Vázsnok! Legutóbb említettem, hogy beleugrottam a társkeresős arénába. Ez nálam… Tovább »

Befejezem

Most sikerült rájönnöm, hogy ideje befejeznem. Az utóbbi napokban valahogy csak kattogott és kattogott az agyam, de igazán élet már nem volt a tetteimben. A karácsony jön, mindenki küldözgeti a mindenféle üzeneteket, a magamfajta fél-celeb meg csak válaszolgat és válaszolgat. Rájöttem, hogy nincs mit erőlködnöm. Ez az év már végetért. Adminisztratíve még van némi cirógatni-való… Tovább »

Mikor jön meg egy ember esze?

Kiszabadult a szellem a palackból. Sehogy sem lehet már visszatuszkolni. Minek is próbálnám… Ahogy megírtam a múltkori elakadásom történetét, mintha kihúztam volna a dugót a lefolyóból. Azóta megállás nélkül jönnek az újabb és újabb gondolatok, emlékek, ötletek. Némelyiket olyan gyorsan kezdem el megvalósítani, hogy darabokra törik a kezeim között. Akkora volt a lendület, hogy véletlenül… Tovább »

Üzenet a Jövendőbelimnek!

Kedves Leendő Párom! Látod, hamarosan itt vannak az ünnepek, és Te nem vagy itt velem. Pedig ha ma itt lettél volna… Reggel jó sokáig aludtam. Lehettél volna mellettem, amikor felébredtem. Nem bántad volna meg. 😉 Tudod, mostanában az éjszakáim felét írással töltöm. Mint éppen most is – elmúlt már éjfél, és én csak most fürödtem… Tovább »

Baj van

Tegnap este – miközben írtam a réges-régi szerelmi történetet a könyvemhez, eszembe jutott valami. Körkérdést tettem közzé, megkérdezve a következőt: “Hölgyeim!Mit éreznétek, mit szólnátok, ha egyszer csak váratlanul egy régi szerelmetek történetével találnátok magatokat szembe?” És hogy mire számítottam? Egy régebbi korban ezt a kérdést értelmetlen lett volna feltenni is. Melyik úrhölgy, vagy neadj’ Isten,… Tovább »

A nő, aki úgy csókolt…

Némi döccenőkkel, de halad a könyvírás. Arra gondoltam, felteszek ide is egy kis részletet. A közösségi oldalon úgyis nagy figyelmet kapott… 🙂 “1986 ősze… Nem tegnap volt, de sosem felejtem el. Végre elmúlt a katonaévem. Kegyetlenül megviselt. Azt hiszem, sokkos állapotban voltam miatta pár évig – egy egész Emberiségből ábrándultam ki tizenegy és fél hónap… Tovább »

A rázós napok folytatódnak…

Az előző történetem ott fejeződött be, hogy végül vasárnap éjjel fél 3 körül sikerült ágyba kerülnöm… Hétfőn jócskán belealudtam a délelőttbe. A felkelés sem akart menni sehogyan sem. Nyomasztottak az előttem álló feladatok. Sajnos ilyenkor, amikor rajtam kívül álló dolgokra kell várnom, nem tudok másra koncentrálni. Ilyenkor csak felesleges időfecsérlő dolgokat tudok csinálni. Lézengek össze-vissza,… Tovább »

Kezet ráztam a kettőhússzal

Rázós napok voltak ezek… Úgy szó szerint is. De egyébként is mintha szikrázott volna a levegő körülöttem. Innen pedig már nincs visszaút… Erre jöttem rá egyik nap. De fogalmam sincs, melyik volt az a nap. Egyszer csak huss… elszállt velem az idő, és most itt ülök pislogva, hogy a bánatba kerültem ide? Merre lesz a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!