Társkereső hirdetés :D

Az éjjel fél 3-kor feküdtem le, és reggel 8 óta egyszerűen nem tudok aludni. Franc tudja, miért. Nem érzem magam fáradtnak. Sőt!

Megreggelizve, nyugodtan ülök a gépnél. Mit látok: hajnali 4-5 és 6-7 között 10-10 olvasó volt a blogon! Emberek, ti nem tudtok aludni? Dehát vasárnap van!!! 😀

Szóval az éjjel volt egy megszakított aktus… izé… bejegyzés, foglalkoznék kicsit ezzel a témával (ha keresed az összefüggést, de nem találod, olvasd el az előző bejegyzésemet, de nem tuti, hogy előrébb leszel 😀 ). Annak ellenére, hogy végülis tegnap naaagyon hosszú idő után végre elkészült egy valódi remekmű…

Ledöbbentem: MENNYI fizikai macerába kevertem bele magamat??? Leírtam a tennivalóim listáját… valahogyan mindig tele volt a fejem minden elvégzendő feladattal, de sehogyan nem jutottam addig, hogy LEÍRJAM őket. Magam sem értettem, miért. TUDTAM, hogy mit KELLENE tennem de nem ment. Csak volt egy naaagy nehééééz érzésem a dologgal kapcsolatban, ami gúzsba kötött. Utóbb rájöttem, hogy a sok-sok tonnányi súlyú tennivaló MÖGÖTT nem láttam a Miért-et… Miért csináljam meg? Hova vezet ez az egész? Jó-jó, tegyük fel, hogy megcsinálom, elvégzem az ÖSSZES tennivalót… Naés? Akkor mi lesz majd UTÁNA?

Nem láttam a jövőt. Nem láttam azt, hogy mi lesz majd azután. És ez a tudat letaglózott. De ugye kedden kijött a szellem a palackból, és azóta… Valahogyan megnyugtató mindezt a sok szart nem a fejemben cipelni. Lefekvés előtt még gondosan kihúztam azokat a tételeket a listáról, amik elkészültek! Már csak azt kellene tudnom, hogy mi is legyen ennek a sooook tennivalónak a SORRENDJE? Mert ugyebár egyáltalán nem mindegy a sorrend, legyen az akár egy olyan egyszerű tennivaló, mint például a kakilás. Mert ugye ha nem a megfelelő sorrendben történik a ruházat letolása, leülés, a lényegi rész, az utómunkálat, és a visszacsomagolás, hanem valami random sorrend sikerül, akkor az egésznek nem biztos, hogy az a kellemes megkönnyebbült nyugalom a vége… Mint két éves korunkban.

Na komolyodjunk már. Rákanyarodok a szellemi felszállópályára. Vasárnap van, az agyam is relaxál ezerrel. 😀

Tegnap… Hoztam a magam számára két fontos szabályt. Két olyan szabályt, ami valamennyi ÁLLANDÓSÁGOT kell, hogy vigyen a mindennapjaimba. Merthogy még egy nyavalyás napirendem sincs, amihez tartanám magam. Tehát:

• Minden nap KELL foglalkoznom a szellemi táplálék-bevitelről. Legyen az könyv, vagy hanganyag. Mindegyikből van bőven muníció. (Megjegyzés: a misztikus-ezoizé-motivációs fészbukos bölcsességek nem tekinthetők VALÓDI szellemi tápláléknak. Azok legfeljebb annyit érnek, mint a fuldoklónak egy slukk oxigén. Egy néhány másodperccel meghosszabbítják az életet a fulladásos halál előtt, de a partig nem juttatnak el SENKIT!)
• Minden nap ki KELL mennem a házból, és az udvarból! Ki KELL mennem, ki kell néznem a fejemből, el kell hagynom a házat ÉS AZ UDVART IS. Az nem mehet tovább, hogy időnként több napra is “befalazom” magam, azután meg majd’ belehalok, ha ki kell mennem. És közben észrevétlenül kezdek becsavarodni.

Úgyhogy tegnap meg is hallgattam egy anyagot a Bőség eléréséről (megint ledöbbentem, hogy mennyi mindent tudok, amit nem használok)! Este pedig elmentem pecázni, de siker az nem volt. Ott láttam úszkálni a halakat összevissza, de nemigen voltak éhesek. Mindegy. De mégis KINT voltam. Néha belemerültem a víz, a nádi madarak, és a szemközti hegyoldal látványának élvezetébe. És jó volt.

És most jöjjön végre a lényeg.

A keddi egész napos tréningen kaptunk egy értékesítésről szóló könyvet, amit a vonaton félig elolvastam. És megihletett. Így hát tegnap megtermékenyült állapotomban leültem, és pillanatok alatt megírtam egy társkereső bemutatkozó szöveget. Arra gondoltam, hogy szépen csendben itt teszem közzé. Még nem akarom nagyon terjeszteni, mert először is rendet kell vágnom a listámon, de ki tudja… Ha nagyon szeretnél kicseszni velem, oszd meg ezt az irományt valahol, vagy küldd el azoknak, akik eszedbe jutottak az olvasása közben. Legfeljebb majd azon is törhetem az okos fejemet, hogyan szervezzek össze egyszerre ennyi mindent. 😀

Tehát akkor a bemutatkozásom:

“Szia!

Van egy elképzelésem a társkeresésről – illetve az Életről, amihez keresek… Valakit.

Először is kijavítanám magamat – igazából nem is társat keresek.

Az Élet, amit elképzeltem magunknak, csupa szépség és vidámság, amelyben sokkal, de sokkal boldogabbak és sikeresebbek vagyunk együtt, mint külön-külön… Ez az Élet nem csak kellemesen eltöltött közös időt, kalandokat, utazásokat, élményeket tartalmaz. Nem csak csodálatos szerelmes pillanatokat, vagy élvezetes közös reggeliket, ebédeket és vacsorákat, nem csupán sok-sok boldog táncos-szerelmes egybeolvadást, vagy önfeledten együtt énekelős, ugrabugrálós éjjeleket, nem csak romantikus tengerparti sétákat, szerelmesen összebújós filmnézéseket jelent. Nem “csak” egy csodálatos és irigylésre méltó családot, szerető, okos, egészséges, szép, és csillogó szemű gyermekeket jelent… Nem csak egy álomszép Családi Otthont, nem csak szép autót, luxus minőséget. Szép ruhákat, ékszereket, nem csak ízléses nappalit, csodálatos kilátást az ablakból, nem csak idilli környezetet jelent. Nem csak tanulást, fejlődést, folyamatosan egyre szebb és jobb eredményeket, sikereket.

Amihez én keresek EGY valakit, az maga a TELJESSÉG.

És nem társat keresek ehhez, hanem egy egész életre szóló Szövetségest. Akivel a legközelebb kerülünk egymáshoz, és akivel ez a közelség életünk végéig megmarad. Akinek a szemébe mindig nyugodtan nézhetek, és aki nyugodtan nézhet az én szemembe. Akinek a kezét soha semmi pénzért el nem engedném, és aki a kezemet soha semmilyen körülmények között el nem engedné.

Akivel végre lenne egy igazán biztos pontja az életemnek, ahonnan mindig ki lehet indulni, és vissza lehet térni. És akinek én lennék az “A” biztos pont az életében, ahonnan mindig kiindulhat, és ahova mindig mindenkor visszatérhet.

Én ennél kevesebbel nem akarom, és nem is fogom beérni.

És Te?”

…

Igen, tudom, van benne hiba. Van benne szóismétlés, és nem is teljesen pontos a szövege. De azt gondolom, ha ez működik, akkor így is működik. Működnie KELL, mert nem a szavak, a szöveg a lényeges, hanem a Gondolat. És azt hiszem, ez a Gondolat igazán átmegy ebből a tökéletlenül is tökéletes irományból.

Szerinted?