Nem sok mindenre emlékszem abból, hogy annak idején mik történtek a történelem órákon. Pedig 8 évig tanították nekem ezt a tantárgyat. Az egyik, amire emlékszem, az, hogy gimiben Ságvári Endre képét szinte az egész ország egy emberként dekorálta ki a törikönyvben. Voltak kalózos, alkeszes (vagy alkeszos?), gengszteres, homoszexuális, transzvesztita, meg mindenféle megoldások – kinek-kinek éppen a pillanatnyi elmeállapotának megfelelően
A másik, amire tisztán emlékszem, az volt, amit Hunyadi Jánosról tanultunk. Talán ez sem véletlen. Nem tudom, én voltam-e annak idején Hunyadi János, vagy valaki más lehetett, mindenesetre belém vésődött kedvenc mondása: “A legjobb védekezés a támadás!” Mindig is úgy éreztem, hogy “szívemből szólt”!!!
Bizony ennek most itt éppen eljött az aktualitása.
Támadás!
Ma reggel… izé… hajnalban 5 órakor (még teljes sötétségben!) keltem, egy hatalmas sóhajtással, hogy ez az utolsó! Ma kelek utoljára hajnali ötkor! Isten engem úgy segéljen!
Lement ez a nap is, lassan, nehezen, eseménytelenül – hacsak az nem lenne esemény, hogy megint rám tört az allergia, ennek eredményeképpen megint jönnek a hosszú és megállíthatatlan tüsszögő-rohamok, meg a folytonos orrfújás – már amikor sikerül időben elkapnom a zsebkendőt.. ha nem, hát így jártam.
Tegnap este hasított belém a felismerés, hogy jajj, hát van, aki ezt az életet szánta nekem mindaddig, míg fel nem dobom a bakancsokat… Félelmetes, egészen egyszerűen félelmetes… Reggel felkelni, elmenni, dolgozni, hazamenni, enni, lefeküdni, reggel felkelni, stb. stb. stb… blablabla… 40-50 évig, míg a halál el nem választ… Hogy lehet erről azt gondolnia bárkinek is, hogy az élet pusztán csak ennyiből áll? Értem én, hogy néha el lehet menni nyaralni, venni ezt-azt, de ez ÉLET??? Akinek igen, az szerintem ne is olvasson tovább. Nagy tévedés volt idejönnie. Tényleg.
Szóval eljutottam arra a pontra, hogy lerendeztem néhány alapvető hiányosságot, van kaja a hűtőben, akár két hétre is, a hétvégén lemészárolom a teljes állat-állományt, és mennek be mind a fagyasztóba, be van fizetve pár programom már előre is, lesz még bevétel a napokban… Vettem némi ruhaneműt is, de ezen a téren vannak komoly elmaradásaim, cipő az mindenképpen kelleni fog, a téli bakancsról, csizmáról már nem is beszélve. De kezdenek kirajzolódni a jövő körvonalai. Nem mondom, hogy tisztán láthatóan, de mégiscsak valami…
Az is lehet, hogy meg vannak számlálva a napjaim, mert bizony az itt-lakásomra vállalt kötelezettségeimmel nagyon el vagyok maradva, és szeptember 1-ig kaptam határidőt, hogy pótoljam a hiányt. Legfőképpen a kaszálást, amit ebben az állapotban még elképzelni is nehezemre esik, de nem adom fel könnyen. Aztán most már tényleg rendet kell tennem magam körül, mindeközben eldöntöttem, hogy egy életem, egy halálom, nekimegyek a könyvírásnak is!
Emellett elkezdtem kicsit nyitogatni a fiam szemeit, hogy vegye észre, hogy tulajdonképpen az élete már elkezdődött ám, úgyhogy legalább kezdjen el gondolkodni, hogy mit is fog majd kezdeni magával. És nem, NE azt várja, hogy majd mások kitalálnak valamit, ami neki majd jó lesz, mert NEM LESZ AZ. És bizony úgy veszem észre, hogy kezd derengeni nála az, hogy nem beszélek hülyeségeket. Ma azt gondoltam ki, hogy írhatna egy zenét, amihez a elkészült, majd írok szöveget, azután keresünk valami jó… valami jó hangú lányt, aki majd jól felénekli nekünk… Igen, tudom, zenét szerezni nem fél órás dolog, de minden hosszú út az első lépéssel kezdődik, és én egészen egyszerűen csak el akarom indítani a fiamat ezen az úton. Próbálkozzon, tapasztaljon, azután majd dönthet, hogy mit szeretne. PRÓBÁLJA KI MAGÁT!
Na és… Tegnap hívott megint Tatjána. Tatjána egy nemzetközi humanitárius csoport egyik képviselője, Budapesten találkoztunk tavaly tavasszal, amikor önkéntesként részt vettem egy nagyszabású bizalmas akcióban, egy hetvenezres nagyságrendű irattárat kellett teljesen átrendezni és rendbe tenni. Több hónapos, nagy szervezést igénylő projekt volt! És miután itt végeztek a munkával, Tatjánának valahogyan megmaradt a telefonszámom, és azóta időről időre felhív, hogy mi van velem. Legutóbb például Szlovákiába csábítgatott! Imádja, hogy tud velem az anyanyelvén beszélgetni! És én is szeretek vele beszélgetni, valahogyan mindig olyan ez, mintha csak tegnap köszöntünk volna el egymástól.
Tatjána tegnap este Amszterdamból hívott, és hasonló munka miatt keresett. Lenne szállás, teljes ellátás, szabadidős programok, meg minden. De mondtam neki, hogy nekem e mellé még pénz is kellene, ha legalább annyit kaphatnék, amennyit itthon jelenleg össze tudok szedni, akkor vállalom. Elvileg szeptember 10-től 1 hónapra, vagy valamivel hosszabb időre mehetnék… Bizony élvezném. Egy nemzetközi csapatban dolgozni mindig izgalmas dolog! Imádnám!
Ez a lehetőség éppen a megfelelő pillanatban jött, amikor igencsak szükségem volna arra, hogy kicsit eltávolodjak (fizikailag is!) a jelenlegi problémáimtól. És ki tudja, egy ilyen új környezetben mennyi minden jó változás is megtörténhetne. Eközben pedig írhatnám folyamatosan a könyvemet is, hogy mire hazaérek, még karácsony előtt piacra is kerülhessen. Szóval különös dolgok előtt állok.
Meglepett az is, ami ma történt facebookon, amikor kiírtam, hogy akit érdekel, megmutatom a könyvem első oldalát, erre alig pár óra alatt több, mint húszan jelentkeztek! Nagyon jól esett, hogy ennyien jelezték azonnal, hogy kíváncsiak rá.
Ez különösen azért jó most nekem, mert eléggé bizonytalan vagyok abban, hogy mi is legyen ezzel a blogolással. Az eredeti “gazdálkodós” téma teljesen megszűnt, a mostani éppen aktuális dolgok nagyon másról szólnak, emellett a filozofálós-elmélkedős írásaim egy egészen más jellegű blogot kezdenek el alkotni. Nem bánom ugyan, de ez nem az eredeti cél volt, ez menet közben csak úgy “jött”. Néha úgy érzem, van rá vevőközönség, néha úgy, hogy nem igazán… Na ezt majd még kitalálom.
Mert most vár az igazi izgalom, a könyvírás, amit valami elképesztő mértékben és izgatottsággal várok… és amitől nem kevesebbet várok, mint hogy megfordítja az egész életemet. Mindenféle területen, méghozzá TELJESEN…
A többi most még legyen titok…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: