Miért csinálom?

Talán voltál már úgy, hogy elterveztél valamit, aztán egyszer csak azon kaptad magad, hogy totál az ellenkezőjét csinálod. Gondolkodtál már azon, hogy miért csinálod?

Emlékszem, tavaly ilyenkor belém hasított a felismerés…

Miss VékonyH Veszprémben a holmimat kizárólag a “jó szándéktól vezérelve” kirakta a lakásából a társasház folyosójára, majd lefényképezte, és elküldte nekem privát üzenetben! Nem voltam magamnál…!!!

Hogy lehet valaki ennyire aljas? Kétségbeesve kapkodtam Pécsen, szervezkedtem, hogy valamiképpen a tőlem 140 km-re lévő összes vagyonom ne kerülhessen az ebek harmincadjára… az imádott hifi-tornyom, a házimozi, a DVD-lejátszó, a gitárom, az összes ruhám, a konyhai cuccaim… az egész ócska szaros életem jelenleg éppen felmutatható összes anyagi eredménye, mind, mind, mind kint van a lakás ajtaja mellett a folyosón! Magára hagyva, őrizetlenül. És akárhogyan is próbáltam veszprémi “barátaimmal” felvenni a kapcsolatot, hogy tegyenek már valamit… Senki semmit nem tett. SENKI. NEM TETT. SEMMIT…

És akkor elgondolkodtam.

Az egy dolog, hogy itt van egy embercsoport… nagyjából harminc ember, akikről azt gondoltam, hogy valamennyi közöm van hozzájuk, valamennyire becsülnek, tisztelnek, esetleg akad, aki még kedvel… talán még szeret is… És itt van a nő, akihez kevesebb, mint 1 hónapos ismeretség után odaköltöztem egy teljesen idegen városba, és akinek a munkáját igyekeztem megkönnyíteni és meggyorsítani, amikor az az ominózus baleset történt, és eltörtem a karomat… Az a nő, akinek fél év alatt eléggé komolyan rendet tettem az életében, a pénzügyeiben, az álmai vállalkozásának a beindításában… Az egy dolog, hogy mindezek után ennyi ember úgy reagált, ahogyan reagált. Az egy dolog.

De először az életben feltettem egy kérdést magamnak… voltál már úgy, hogy hosszú-hosszú idő után, sok-sok önmarcangolás után nem jöttél rá semmire, de egyszer csak feltettél egy kérdést – “A Kérdést” – és egyszerre minden megváltozott a fejedben, fény gyúlt az elmédben… mert sokszor nem is a válasszal van baj, hanem azzal, hogy NEM JÓ A KÉRDÉS – amire a választ keresed! Tudod, olyan ez, mintha a vajúdó kismamát nem a szülőágyra, hanem a fogorvosi székbe ültetnéd… és ő csak egyre nyöszörög, miközben lázasan keresgéled a szájában a hiba okát…

És miközben valamennyire megkönnyebbülve a Veszprém-Pécs közötti menetrend-szerinti buszon ülve, a holmim egy részét örökre otthagyva Veszprémben, egy részét taxival, egyes-egyedül cipekedve végre megpihenhettem… tudva, hogy ugyanezt a maratoni cipekedést még Pécsen is meg kell tennem… és egyszer csak eszembe jutott ez a kérdés (és most szó szerint írom, elnézést…):

MI A LÓFASZT KERESEK ÉN ITT? Ilyen helyzetben, ilyen emberek között, ilyen kapcsolatban, ilyen szánalmasan megszívatva… MIÉRT CSINÁLOM ÉN EZT MAGAMMAL???

És ez a kérdés újra meg újra előkerül, és sajnos nem kerültem közelebb a válaszhoz, pedig… Pedig nem az a kérdés, hogy némelyik ember miért olyan, amilyen, miért nem segített, amikor minden, de minden ok meglett volna arra, hogy a teljes kiszolgáltatottságomban valaki legalább MELLÉM ÁLLJON… de nem. És nem, nem az a kérdés, hogy “ők” miért olyanok, amilyenek…

A kérdés az, hogy ÉN miért teszem ezt magammal?

És igen, amikor már ezredszer megfogadok valamit, és ezeregyedszer írom le, akkor miért csinálom még mindig pontosan az ellenkezőjét?

…Csak mert előjött néhány korábbi dolog megint, eszembe jutott, hogy végül is milyen társat szeretnék, milyen társat álmodtam meg magamnak, legutóbb sokadszor ez év elején és, azután tessék: Ebben az évben (SEM!) ennek az elképzelésnek megfelelő jelöltekkel próbálkoztam… – Nem furcsa, hogy nekem látszólag “semmi sem sikerül”??? 3 próbálkozás – 3 olyan próbálkozás, aminek már a leges-legelején sem volt semmi értelme!

Magam vagyok a ló, és a lovas is. És az edző, meg a futó is. Az igazgató, a melós, meg a raktáros, és a portás is egy személyben. Minden én vagyok egymagam. És néha megesik, hogy a főnök házon kívül van. Vagy magán kívül (gyönyörű nyelv a magyar!). A ló pedig csak futkos a réten, és legelész mindenfelé, a futó leül a pálya szélre, és pillangókat nézeget… A kandúr távollétében pedig cincognak az egerek…

És rájöttem, hogy igen, ez tényleg így történik folyamatosan az életemben. Néha megzuhanok, és van, hogy napokig(-hetekig-hónapokig…) nem találom sem önmagam, se azt, hogy mi van, hogy mi volt, hol vesztettem el a cérnát, és honnan lehet felvenni újból a gombolyagot. Hajlamos vagyok ezek után magamat hibáztatni az elvesztegetett idő, a hülye döntések, az elcseszett, vagy elszalasztott lehetőségek miatt… De rájöttem, hogy ennek semmi értelme. Mert rájöttem, hogy mindig, az életem minden pillanatában az abban a pillanatban elérhető legeslegjózanabbik, legbölcsebbik döntést hoztam. Mert ha képes lettem volna mást gondolni, dönteni, mondani, vagy tenni, akkor azt tettem volna. Kár tehát magamat okolni – mennyiszer és mennyien akarták elérni, hogy érezzem magam hibásnak, ilyennek-olyannak… és sokszor sikerült is ez a projekt!

Most ismét van egy aránylag józan és higgadt állapot – igyekszem fenntartani – meglepő, hogy milyen életbevágóan fontos néha a jó testi állapot… Egy hete végre újból volt pénzem vitaminra, és bár mindössze egyféle multivitamint tudtam venni, és azt szedem napi 4-6 darabonként, és lám, jobban alszom, elmúlni látszik az éjjeli izomgörcs a lábaimban, a térd fájásom sokat enyhült, és már idegileg is sokkal jobban vagyok. Vannak stresszes helyzetek, mi több, újabb veszélyes felhők kavarognak a fejem felett, de mégsem aggódom… Kell, hogy legyen kiút ebből a szarból.

Megfogadom hát újból, itt mindenki előtt, hogy nem, nem, és NEM adom fel az álmaimat, nem hagyom magam eltéríteni az eredeti tervemtől, és pontosan olyan társat fogok találni magamnak, amilyent elterveztem (gyönyörű lesz, majd meglátod, a leggyönyörűbb ezen a világon!), és akárki akármit mond, vagy tesz, de akkor is sikeres és gazdag és híres író-tanácsadó leszek! És keresztül megyek még mindenen, amin csak keresztül kell mennem, nem számít, hányszor leszek közben kiütve, magamon kívül – mert NINCS MÁS ÚT. Megtalálom az összes helyes kérdést, és az összes őszinte választ mindegyikre. Magam miatt. És azok miatt, akik valóban szeretnek, és azok kedvéért, akik valóban szeretni fognak. A többiek meg…..

És NEKED is ugyanezt tudom csak tanácsolni: kezdj el azzal foglalkozni, hogy TE mit teszel, MIÉRT teszed – ha nem tudod, nem baj, de magadnak ne hazudj inkább kamu-dolgokat… Ne nézegesd más hülyeségét, mert az nem a tied, és fájjon az majd neki… Amit pedig elhatározol, azt sose engedd, hogy kivegyék a kezedből, lenézzék, vagy becsméreljék. Írd le, őrizd meg, védd meg, mert RAJTAD KÍVÜL SOHA SENKI NEM FOGJA!