Szabadon

Csak röviden írok ma, mert elég későn értem haza, és holnaptól megint lesz egy hosszabb hajnalban kelős időszak.

Vitákat váltott ki az utóbbi néhány írásom. Egyrészt volt, aki szerint nem kellene ilyen vad dolgokat írni, mert ezzel megzavarom az olvasók lelkét. Szerinte fel kellene mérnem az olvasók hozzáállását. Hmm… Egy nyilvános bloghoz mérjem fel az olvasók hozáállását! Amit gyakorlatilag az olvas el, aki csak akar. Ezt az olvasó egyveleget mérjem fel… Na ezt nem tudom hova tenni, ezt az elképzelést. Egészen egyszerűen lehetetlen megtudni, kinek mi tetszik. Ezért aztán minek? Akit nem érdekel, az nem fogja sehogyan sem elolvasni. És vannak, akik éppen ezek miatt az írásaim miatt olvasnak el minden egyes bejegyzésemet. Ha megpróbálnám, akkor sem tudnám lebeszélni őket. Mert nekik éppen ez tetszik. Én NEKIK írok.

Másrészt írtam mostanában olyanokat is, amiket nyilván nem jókedvében ír az ember. És nyilván azért írtam, mert írni akartam, és mert ez a véleményem. Sajnos ez a véleményem, és tisztában vagyok azzal, hogy ez nem egyezhet, és nem is egyezik mindenkinek a véleményével. Van, aki máshogyan kommunikál. Nem így, nem ilyen nyíltan. Én így. Tudom, hogy biztosan van ennél jobb megoldás, ennél szebb, meg minden, és más a helyemben ezt meg azt így meg úgy csinálná. De nem más van az én helyzetemben. Nekem most ez van kéznél. És ez az én életem. Nem mennék bele abba, hogy vajon ki mikor mit mondott és kinek és kiről, és hogyan lett ez a helyzet, ami éppen van. Már nem érdekel. Volt, amikor veszekedtem, küzdöttem, győzködtem, de már nem teszem. Nincs értelme. És igen, ha kell, lemondok bármiről, és ha kell, vállalom bárki előtt minden egyes szavamat. DE NEKEM EZ A VÉLEMÉNYEM. Lehet mondani rám bármit, lehetek ilyen meg olyan, de soha senki ne felejtse el: a vélemény SZABAD. És jogom van a saját véleményemhez. Sajnos nekem ez a kommunikációs eszközöm. Tulajdonképpen ez maradt.

Bármikor bármit és bárkit elvehetnek, elszakíthatnak tőlem, de ezt akkor is így gondolom.

És nem fogok ezzel annyira sokat foglalkozni, mert ezzel nem érdemes annyit foglalkozni. Egyszer leírtam, és kész.

Végeztem.

Megcsinálom, amit akarok, ha kell egyedül.

Mert meg akarom csinálni. Nem dacból, nem kétségbeesésből, vagy bizonyítási kényszerből – volt, amikor csak ezek hajtottak, és lám, nem mentem semmire velük. Ezeket önvédelemből tettem, de az önvédelem nem megoldás.

Meg fogom csinálni. Nem csakazértis-ből. Hanem azért, mert meg akarom csinálni. Örömmel, vidáman, élvezettel. És nem hagyom, hogy ezt bárki is elvegye tőlem.

Ámen.