Mi leszek, ha NAGY leszek?

Jó ideje ezen kattogtam már. Mióta árokba borult a szekér, és ki sem látszottam a gané alól, ezen járt folyton-folyvást az agyam.

Hogyan lesz ebből az, aminek lennie KELL?

Addig is teljes lelketlenséggel múlattam a napokat, egyiket a másik után… Volt az a dolog, az az újraélesztős dolog, hogyha megtalálod az elbukott célodat, és újra kiteszed magad elé, az majd adni fog annyi erőt, hogy a világot is el fogod hordani a hátadon. Gondolkodtam is erősen, mi legyen a célom, mi legyek, hogy NAGY legyek… de csupa szir-szar dolog jutott róla eszembe – és folyamatosan lapozgattam a képeket az elmémben: ez nem… ez semmm… ez semmmmm… És semmi nem tudott lelkesíteni igazán. Mintha kiszállt volna belőlem a lélek. Nézegettem körbe: ki mit csinál, mivel telik az ideje, az élete, de csak nem láttam semmit, de még csak egy picikét hasonlót sem, mint amitől elkezdene a szívem egy hangyányit gyorsabban verni. Olyan lettem, mint egy érzéketlen zombi. Ha észrevetted, volt egy egész hónap, amikor még írni sem tudtam. Nem véletlen.

Szombaton éppen mostam egy maratonit, kigondoltam, ha kiviszem a mosógépet, meg a centrifugát az udvarra, akkor nem kell sokat cipelnem a vizet: ott van a kút pár méterre, a szennyes víz meg folyhat, amerre akar. Kicsivel könnyebb volt, mint ugyanezt a konyhában szűk helyen forgolódva, vizet cipelni ide-oda… És közben agyaltam. Nem vettem észre, hogy járnak a gondolataim, de ezek már olyanok, hogy járnak maguktól is, nem kell járatni sem őket.

Van az a lépés, közvetlenül a zűrzavar után (amikor végre sikerült valamennyire magadhoz térni, és körülnézel, hogy jééé, hát itt vagyok???), amikor rá kell jönni arra, hogy “AZ” vagy. Ezzel az “AZ”-zal sok-sok gondom volt már korábban. Mi legyek… mi is legyek… És eszembe jutott pár dolog… Sok dolog jutott eszembe egyszerre, igazából ezermillió dolog ugrott egyszerre a nyakamba, jött ide Miss VékonyH-tól Cólás Csabiig, a Nagy Zöld Könyvtől a Marketing Bibliáig minden együtt. Isten bizony könnyebb lenne kiszámolnom az univerzum méreteit széltébe-hosszába, mint összeszedni azt a sok-sok mindent, amik egyszerre jutottak az eszembe. Miközben mostam. 😀

Mindenesetre azon gondolkodtam, hogy mi a franc is az, amit én igazán, tiszta szívemből, de úgy nagyon-nagyon-nagyon szeretek az életben. Csinálni. És most ezúttal pont nem a szex jutott az eszembe.  😀 Csak úgy visszanéztem az életem utolsó évtizedeire, és egyszer csak egyszerre 3 dolog is lett belőle!

Talán még nem meséltem erről, de valami oknál fogva tele van a mini könyvtáram marketing könyvekkel. És az email fiókom is dugig van marketing hírlevelekkel. Olykor-olykor marketingesnek neveztem, de legalábbis gondoltam magamat. És valahogy mind ezidáig nem tűnt fel, hogy nekem az egész gondolkodásomat átitatja a MARKETING. Valahogy ösztönösen ilyen szemmel nézem a dolgokat. Legutóbb például belemerültem a blogom statisztikáiba, és egyszer csak rájöttem, hogy mikor volt a legpörgősebb… és hogy MIÉRT volt pörgős? Sokat törtem ezen már a fejemet, de egyszer csak magától kiugrott a válasz. Áprilisban volt a legnépszerűbb, mégpedig azért, mert akkoriban megindult az életem FELFELÉ! Emlékszem arra az izgatottságra, ami teljesen átragadt az olvasóimra is: vajon mi lesz? Mikor mit fog csinálni? Hogyan oldja meg ezt, vagy azt? Mikor jönnek a kiscsirkék? És a kacsák? És mikor esznek, és hogyan növekednek, és jajdeédesek, hát megzabálommmm… És ebben volt ÉLET. És Te is szereted az életet.

Jó-jó, de hol a p…ban van az Élet? Hol veszett el, hogyan lehet megtalálni? Marketinges szemmel. Azzal lehet megtalálni.

Most, hogy rájöttem, hogy marketinges vagyok (ez az egyik “AZ”-om, én MARKETINGES VAGYOK!), és megnéztem a blog statisztikáimat, atyagatya… A második legolvasottabb írásom az Ámor baszakszik című volt… Sosem gondoltam volna, messze nem ez a legjobb írásom, de ez van… Mégis e percig 300-szor olvasták el! De az első az még ennél is sokkal, de sokkal nagyobb meglepetés volt a számomra! Mostanáig 463-szor olvasták el az Író lennék? című írásomat. Na hallod…

És akkor egyszer csak azt mondtam… áááácsi! Ez az írásom április 8-án készült, éppen abban a fellendüléses időszakban, akikor a blog annyira pörgött. Talán nem véletlen… és nicsak, a címben mi van benne? Író…

Elgondolkodtam… Hányszor ígértem már meg a fél világnak, és magamnak azt, hogy író leszek? És???

Belecsattantam egy falba. Szinte fájt az arcom. Egy mostanában újra meg újra felmerülő kérdés! Mit írjak, miről írjak? Van ugyan néhány régebbi elképzelésem, de……… Ehh…. az nem jó. Nem fog menni. Nem lesz jó. Van már olyan… illetve… nem olyan, de.. hasonló…jó, az nem valami jó, deee…. Tulajdonképpen nincs IGAZÁN jó ilyesmi a piacon.

Beng!

Jöjj rá arra, hogy AZ vagy!

20 éve AZ vagyok!

Mi vagyok???

Na neeee.

Van egy álmom. Vagy rögeszmém. Vagy vesszőparipám.

Segíteni.

Van egy réges-régi álmom. 20 éve egyszer réges-régen, nagyon régen elterveztem… Belekezdtem, de… elbuktam. Jött a fiam, igaz, még csak 12 milliméteres volt… és mi nem tudtuk fizetni az albérletet sem. Az álmom megbukott… Menekülni kellett, mindent összecsapva, és… szörnyű időszak volt.

De ez még mind kevés, 10 éve megint megpróbáltam. Hónapokig ültem a számítógépem előtt, marketing anyagokat tanulmányoztam, webprogramozást tanulva, szöveget írva… meg is írtam akkoriban egy több, mint 100 oldalas anyagot, egy tanácsadói anyagot. Készült is egy gagyi ingyenes weboldal, de aztán mire elkezdtem volna, minden összedőlt. Nem volt pénz, nem volt miből élni, enni kellett, háború volt éppen, válás, rágalmazási mizéria, életveszélyes fenyegetés, huhh.. és ebből sem lett semmi. Megint nem lett belőle semmi. Hajszál híján megint úszott a tető a fejem fölül.

És…

Az idén év elején megint eszembe jutott ez a dolog, és… azt láttam, hogy van ennek létjogosultsága. Nagyon is van. Valami olyasmit kezdtem el összerakosgatni, ami eddig soha senkinek nem jutott az eszébe. Egy teljesen új, modern tanácsadói program, ami egy könyvvel kezdődik, egy online programmal folytatódik, és egy professzionális tréninggel csúcsosodik ki! De… a téma, a terület eléggé telített. Igaz, sokan csinálnak sokfélét, de ilyesmit, de még csak hasonlót nem csinál senki. Sőt. A könyv nagy része a fejemben van. Egyszer elkezdtem megírni, a témaköröket felsorolni, tartalomjegyzéket írni, meg ilyesmik… És mindez itt van, ezen a laptopon, amin éppen most pötyögök…

És amikor eddig eljutottam a gondolataimmal, egyszer csak… egyszer csak elkezdett izzadni a tenyerem. Nabammeg….!!!

Nagyon régóta nem történt velem ilyesmi. Elkezdett izzadni a tenyerem… és valami furcsa izgalom kezdett a hatalmába keríteni: igenigenigenigennnnn, meg fogom csinálni, igen, meg fogom írni a könyvet, az első könyvemet, a legelső igazi könyvemet, amit még ez év elején elterveztem!!!!

Ez lesz a legjobb könyv, e legeslegjobbik könyv, igen, ezt zabálni fogják, és imádni fogják, és vinni fogják, mint a cukrot, hiszen Cólás CSabi is megcsinálta a tutit, egyetlen hónap alatt több, mint ezer eladott könyv kábé 4000 per darab áron, azzzannyimint…. Bammeg az 4 millió Forint, NÉGYMILLIÓ MAGYAR FORINT egyetlen hónap alatt, ezt MEG LEHET CSINÁLNIIII!!!

HURRÁÁÁÁ!!!

Figyi, mondom  tutit.

Elmondom, mi vagyok – mert ez egy mesterhármas, egy egyedi, csakis és kizárólag rám jellemző összeállítás, ritka vagyok, mint a fehér holló, Barátom, én

• MARKETINGES-TANÁCSADÓ-ÍRÓ vagyok!

Mutass még egy ilyent!

Ugyehogyugye????