Ej-ej vadász…

Talán megvan a vicc neked is, mikor a végén a medve ezt mondja a vadásznak: “Ej-ej vadász, te szopni jársz az erdőbe…!”

Hát igen.

Eredetileg volt egy elképzelésem. Kimentem az udvarra, körülnéztem, több, mint 20 gyümölcsfa, így szemre több, mint 2000 négyzetméternyi földterület: mi kellhet még? Lesz itt több mázsa gyümölcs, rengeteg zöldség, a pincében gomba, odakint meg sok baromfi, nyuszik, bárányok, egy, vagy két kutya, lehetőleg valami ősi magyar fajta… talán még egy csacsi is belefér egyszer csak. Júniusban nyitok majd egy számlát, a fiam kap egy bankkártyát, ráteszek minden héten vagy tízezer Forintot, legyen egy kis zsebpénze a gyereknek… Hetente küldöm az anyjának a kaját, meg a pénzt, trallala, minden végre k..vajó lesz, trallala.

Höhöhhöö.

Páran tudjátok, a többieknek ez vadiúj lehet…

Miből áll az Élet nevű játszma?

Kell hozzá néhány dolog, hogy azt valóban Életnek lehessen nevezni. Ha úgy érzed, a tiéd (sem) az, akkor ezek közül egy, vagy több hiányzik, és egész egyszerűen csak felborult az egyensúly.

Az Élethez, mint játszmához kellenek:

1. célok
2. akadályok
3. SZABADSÁG

Nos. Ha ezek közül valamelyikből nem jut, vagy nem elegendő, akkor az nem Élet, hanem jobb esetben rabszolgaság. Rosszabb esetben halál, vegetálás, stb. Nevezd, aminek akarod.

Most nem térnék ki a milliomos-gyerekek céltalan és korlátok nélküli teljesen szánalmas kínlódásaira. Az egy másik vége a szarakodásnak.

Jelenleg eljutottam arra a pontra, hogy a korlátok megölnek. Amikbe belekezdtem, KIVÉTEL NÉLKÜL mind tönkrement. Itt vagyok egy valamivel nagyobb probléma tetején, mint amivel elkezdtem. Mit csináljak? Valahogyan el kellene kezdenem ÉLNI…

Ez az egész olyan formán néz ki, mintha Sanyika a gongszó után odamenne a ringbe Klicskóhoz, és azt mondaná neki: gyereköcsögnemmerszmegütnibazmeg! Oszt vége.

Legyőzött Vázsnok. És vaaaalahogyaaaan már nem szeretem annyira. Fene tudja, miért, de ki kell mondanom. Nem szeretem ezt az egészet. Nem akarok egyedül maradni télre, amikor majd nemigen lesz miből befűtenem, talán ennem se nagyon lesz mit. Valahogyan pénzt kell szereznem, életet kellene találnom magamnak, valamerre járható útra lelni. Ki a franc tudja, vajon hány névtelen bozótharcos rohadt meg a dzsungelben észrevétlen?

Sokszor megtörtént már az, hogy egészen egyszerűen amikor minden megállt, akkor megálltam én is. Nem tudtam semmit csinálni. Lebénított a tehetetlenség. Nevezz nyugodtan bénának, gyengének, tehetségtelennek, vagy bárminek, aminek csak akarsz. Volt, igen volt olyan, hogy hosszú-hosszú időre magatehetetlenné váltam, és a dolgok persze ezalatt is sokat romlottak… Tavaly majdnem ilyenkor kerültem utcára, és nem, nem azért emlegetem unos-untalan ezt, mert annyira k..vajó ismételgetni, hanem azért, mert ez egy annyira váratlan szakadék volt az életemben, amire egészen egyszerűen sehogyan sem voltam felkészülve. NEM VOLT A PAKLIBAN! De most igen, most már – ha akarom, ha nem – benne van a pakliban. Elveszíteni MINDENT.

Félek. Bevallom, mert be kell vallanom, hogy félek. De már nem bénulok le.

Lelassultam, igen, lelassultam, de nem álltam meg. Még mindig élek, jobban élek, mint azelőtt, amikor tonnányi súlyok nehezedtek rám, és mozdulni sem tudtam.

Kapom a jobbnál jobb ötleteket, tanácsokat, hogy mit kellene tennem. De nem vagyok előrébb, egy cseppet sem vagyok előrébb azzal a vegetálással, amit egy “biztos” munkahely jelent. NEM VAGYOK KISEGÍTVE havi 100-120 ezer forinttal. NEM!

Ahhoz, hogy jusson Életre, jusson megfelelő ennivalóra, gyerekre, kultúrára, szép (de legalábbis elfogadható) ruhára, utazásra, autóra, és még ezer meg ezer dologra, ennek a koszos százezernek a 8-10-szeresére lenne szükség! Nem, nem akarok tovább vegetálni! NEM AKAROK tovább tengődni, sok pénzt, rengeteg pénzt, KIBASZOTTUL KURVASOK PÉNZT AKAROK! Elegem van mindenből.

MEGOLDÁST AKAROK, NEM KÉTES AJÁNLATOKAT.

Megy a vadász az erdőben, szembe jön a medve… A vadász előrántja a puskáját, céloz, lő…. semmi. Megint céloz, megint lő…. semmi. Odavágja a puskát a medve fejéhez… semmi. Előveszik a nagykést, a medve szívébe dobja… semmi. Jön a kiskés… semmi. Erre a medve megszólal: Vadász, ha leszopsz, meghagyom az életedet. És…

Másnap a vadász megint megy az erdőbe… azután harmadik nap… negyedik nap… egy hét… két hét… egy hónap… stb.

Egyszer csak a medve megszólal: “Ej-ej te vadász, hát te szopni jársz az erdőbe!”

Én meg Vázsnokra. 😀 😀 😀