Elengedés….

Egyszer csak bekopogott a szomszéd, hogy a csirkéim kint futkosnak az utcán. Mivel olyan lelkes volt, nem akartam azt mondani neki, hogy ott rohadjanak meg…. Kimentem, összehajkurásztuk őket mindenhonnan… de nemsokára megint voltak mindenhol. Na mindegy.

Azután elmentem takarmányért Sásdra, és mikor hazaértem, már megint mindenki szanaszét volt. Miközben szembenéni kutyája szabadon kószált az utcában… Már beletörődtem, hogy kizabálták a hagymát. Már beletörődtem, hogy letaposták a borsót. Ami valahogyan napok óta nem akar teljesen beérni. Már beletörődtem…

Egyszer csak sehol nem voltak a kacsáim. De az is lehet, hogy már órák óta nem voltak itthon. Elindultam keresni őket. A másik fenti szomszédnál voltak, aki nem lakik itt, csak hobbiból van néha  a házában. Szép kedélyesen nézegette őket, miközben én halálra idegeskedtem magam. De már nem sokáig, mert olyan üvegcséi voltak, amikben ezekre az aggodalmakra gyógyír lakozott… 😀 Úgyhogy egyszer csak nem érdekeltek többé a kacsák. Azért igyekeztem időben elköszönni. Még mielőtt terepjáróvá válok 😀 nem mintha számítanának a szép tiszta körmeim, de azért mégiscsak.

Azután hazasomfordálva kiderült, hogy a dögök mégsem találtak haza. Na ekkor mondtam azt, hogy ELÉG!!! NEM, NEM, NEM fogom magam tovább halálra stresszelni. Ha kiszámolnám, mennyibe vannak ezek a szarháziak, akkor az unciánkénti áruk magasabb lenne a legdrágább gyémántnál. Elég volt. Végeztem. Aki marad, marad, a többiek meg húzzanak oda,……..

Végül este egyszer csak ott ültek a kacsák az ólajtóban. Megszámolni esélytelen volt, de kit érdekel? A csirkékről nem is beszélve. Statisztikailag 91-en vannak a legutóbbi sikertelen vízi jártassági óta. Ki a franc fogja ezeket minden nap számolgatni? Én biztos, hogy nem.

Aztán meg a magánélet… Párkapcsolat. Hát. Azt se tudom, hogy van-e vagy nincs-e. Vagy… Követni sem tudom az eseményeket. Egyes irományokból úgy tűnt, hogy vége. De lehet, hogy mégsem. Annyira bonyolulttá vált az életem, hogy úgy döntöttem, jöjjön, aminek jönnie kell.

Elfáradtam ettől a folyamatos feszültségtől. Nem mondom, hogy a fenti szomszéd pálinkája okozta a megvilágosodást – bár még az is lehet.

Belefáradtam abba, hogy minden erőmmel ellenálljak valaminek, aminek nem kellene bekövetkeznie. Jöjjön inkább, vigye el a sátán, amiért jött, aztán nézzünk körül, hogy mi/ki maradt még.

Azután kezdhetünk egy új életet építeni.

Jahogy elment egy év megint (gazdaságilag legalábbis)? Nem számít… A tanulóévemet töltöm éppen. Nem akarom most már megúszni az elkerülhetetlent.

Jöjjön, aminek jönnie kell.