Ne segíts! Kérlek, ne segíts!

Valahogyan menedzselnem kell az életemet.

Visszagondoltam arra az időre, amikor olyan hihetetlenül boldognak éreztem magam – a születésnapom környékén. Mi történt akkor? És mi történt azóta? Meg kellene fejtenem ezt a dolgot: mi az oka annak, hogy akkor volt egy hirtelen nagyon-nagyon jó időszakom, az azóta eltelt bő másfél hónap viszont elképesztően lehangolóra sikeredett? Mi az tehát, ami jó lett, és mi az, ami nem?

Megmondom, miért kérem, hogy ne segíts.

Egészen egyszerűen azért, mert majdnem minden eddigi segítség javarészt teljesen figyelmen kívül hagyta a jelenlegi helyzetemet! Azok a tanácsok, ötletek, ajánlatok, egyebek, amiket kaptam, most itt, ebben a helyzetben nem használhatóak! Ahhoz ugyanis, hogy valamennyire előre tudd mozdítani a helyzetemet, az életemet, leginkább el kellene jönnöd hozzám. Ide, Vázsnokra!

Keresni egy szerszámot, és csinálni vele valamit. Esetleg elmosogatni. Vagy betenni egy mosást. Vagy feltenni egy kávét, leülni, és beszélgetni velem. Vagy megmasszírozni a hátamat. Vagy leülni, és vigyázni a picurkára, hogy el ne csatangoljanak. Közben olvashatnál és napozhatnál is – de ne reméld, hogy nagy örömed lenne benne. Vagy húzhatnál vizet a kútból. Esetleg megtisztíthatnád a maradék zsák diót. A kertről, a padlásról, és a pincéről már nem is beszélve. Vagy… Soroljam?

A legtöbb bajom az elmúlt másfél hónapban NEM AZZAL volt, hogy sok a munka. Nem azzal, hogy nincs ez, meg nincs az. A legtöbb bajom két dolog miatt volt:

1. Rengeteg ilyen-olyan tanácsot kaptam, ami most nekem ebben a helyzetben teljesen használhatatlan! Nem tudok végignézni egy félórás videót, ami bemutatja, hogy mit kellene tennem, ha a kertem fel lenne szántva, és ott állna az udvarban 3 köbméter istállótárgya és még február eleje lenne! Nem tudok végigolvasni mindenféle tudományos írást arról, hogy mi van akkor, ha ez vagy az történik a kertben, a csirkékkel, a fákkal, a madarakkal, meg az ufókkal. Ha nem tudod megnézni, és eldönteni, hogy jó lesz-e ez nekem, kérlek, hogy ne küldj ilyeneket.
2. Ha egyszer megígérsz valamit, azt kérlek szépen, hogy teljesítsd! Mivel nem kértem, de felajánlottad, onnantól kezdve SZÁMÍTOK RÁ! Minden egyes nap várom-figyelem a postást, várom, remélem, hogy meglesz. De ha lassan két hónapja nem valósult meg, az nekem több felesleges aggódást, és kevesebb örömet okoz, mintha nem ígérted volna meg!

Az a baj, hogy ezek a dolgok teljesen szétszórnak és felőrölnek. Azzal, hogy egy a számomra most teljesen használhatatlan dologra hívod fel a figyelmemet, két dolgot érsz el: elkezdek olyasmivel foglalkozni, ami teljesen felesleges és félrevisz. Másrészt ráirányítod a figyelmemet arra, hogy mennyi mindenem kellene hogy legyen, és ahelyett, hogy azon tudnék gondolkodni, hogy ennyi pénzből, ennyi idő alatt, ilyen felszereléssel egyedül mit tudnék megoldani, napokig azon van a figyelmem, hogy mennyi mindenem nincs még. És ennek az az eredménye, hogy napokra, hetekre lefékeznek, végül teljesen meg is állítanak ezek a dolgok. Hogy a be nem tartott ígéretekről már ne is beszéljek… Ez a két dolog többet ártott nekem az itteni életem során, mint akármilyen más fizikai akadály! Rettenetesen elment az idő azzal, hogy ezeket a figyelmi szétszóródásokat próbáltam kezelni. Ezért azt kérem: ha nincs kedved, vagy nem érsz rá eljönni, NE ADJ TANÁCSOT, NE SEGÍTS. Inkább ne. És ha mégis…

Végiggondoltam, mik voltak a sikeres segítségek, mik voltak azok, amik TÉNYLEG előre vitték az életemet, amik megoldottak egy, vagy több problémát az itteni életemben. Szerencsére azért kaptam olyan segítséget, ami valóban előrébb vitte az életemet. Úgyhogy nem vagyok reménytelen eset.

Volt, aki eljött, hozott SZÜKSÉGES dolgokat. Hűtőt, mosógépet, centrifugát, bútorokat. Volt, akitől elhoztam egy teherautónyi holmit. Szerencsére a szüleim is besegítettek, különben most javarészt sehol sem tartanék. Aztán. Volt, aki befizetett közel másfél havi telefonszámlát nekem. Nem azért, mert kértem – magától segített. Volt, aki segített szállítani dolgokat. És volt, aki elküldte nekem postán a biciklijét. Ezeket a segítségeket nagyon nagyra tartom, és nem tudom eléggé megköszönni. De azokat a gyors, pillanatnyi fellángolásból elkövetett ígéreteket, és azt a rengeteg elküldött mindenféle ilyen-olyan anyagot, tanácsot, segítségnek tűnő, valójában meglehetősen átgondolatlan dolgot azt semmire nem tudom használni. Sőt. Nagyon sok bajt okoztak nekem.

Nem leszúrni akarlak, és nem kritizálni a segítő szándékodat. De szeretném felhívni a figyelmedet – és ez nem csak itt és most nekem fontos! -, hogyha segíteni akarsz, tedd azt átgondoltan. Nézd meg, tudd meg, mire van szükség, és ne mást csinálj! Ne olyasmit adj, amire semmi szükség! Nem csak nekem  okoz problémát egy rosszul, vagy sehogyan nem meggondolt segítség.

Nem tud mindenki segíteni, és nem is akar mindenki segíteni. Ez tökéletesen érthető, hiszen én sem tudok, és nem is szeretnék mindenkinek válogatás nélkül segíteni. Ilyen az élet.

Amire esetleg szükségem lenne, azok valami nagyon egyszerűen teljesíthető dolgok. Bár többször is kértem, de nem akarom erőltetni, jó lenne, ha minél többen minél többször ajánlanák, megosztanák a blogomat, az írásaimat, a facebook bejegyzéseimet. Azt gondolom, ha csak ebben többen segítettek volna, akkor sikerült volna a nyuszis projektem. És az nem csak nekem lett volna jó. Mégsem kaptam sok támogatást. Pedig az nagyon jól jönne. Jó lenne minél több kapcsolatot kiépítenem olyanokkal, akik szintén vidéki életet élnek, vagy erre készülnek. Talán még a társamat is megtalálhatnám. És szükségem lenne még pár dologra, amikért szeretnék valami ellenszolgáltatást felajánlani. De nem tudom, ki miben tudna közreműködni, és mit fogadna el cserébe.

Sajnos a dolgok nagyon nem jól állnak, és rengeteg időm és még több energiám elment sokszor felesleges dolgokra. És ezt már nem fogom tudni visszahozni. Hamarosan rengeteg borsóm lesz! Rengeteg! Akkora hüvelyek özöne van a borsókon, hogy elképesztő, és a növények nekem majdnem derékig érnek! Meg vagyok döbbenve. Csak éppen nem fogok tudni hova tenni ennyit. Azután kevesebb, mint egy hónap múlva lehet vágni a csirkéket. Ezeknek is kellene egy fagyasztó. Közben lassan megindulnak a gyümölcsfák is, bár a termés mennyiségéről és minőségéről még semmit nem tudok. Kellene egy, vagy két bárány is, hogy a terület hátsó részére ki tudjam engedni őket. Hatalmas mennyiségű növényzetet tudnának lelegelni. És kellene kerítés is, hogy rendes elkerített területük legyen az állatkáknak.

Ha minden igaz, a gyümölcsök feldolgozását el fogom tudni kezdeni hamarosan. Ha érdekel befőtt, vagy lekvár, kérlek, szólj! Nem tudom, mire számíthatok, de úgyis szólok, ha lesz friss cucc a kertben.

És akkor még nem is beszéltem a ház rendbe tételéről.

Igazság szerint sokszor azt sem tudom, mihez kapjak, végül teljesen szétesek, és egy csomó ideig csak összevissza próbálok csinálni mindent, amiből általában az lesz, hogy minden széthullik, és semmi nem készül el. Szóval meg kell tanulnom ezt az egészet, és ez az év nagyon drága tanulópénzembe fog kerülni. A palántákkal nem tudtam időben végezni, úgyhogy talán paradicsomom az lesz majd, de lehet, hogy a paprika az semmire sem fog menni. Dühös vagyok, de tehetetlen. Szétestem, és elcsúszott az egész. Nagyon bánt. A kis virágládákba szórt magok se nagyon keltek ki. Lesz talán rukkolám, és valami vegyes tépősalátám is, de nagyon szerény mennyiség. A krumpli és a hagymák viszont szépen hajtanak. Egyelőre ennyi van.

Szóval.. nem tudom. Ha nem tudsz segíteni úgy, ahogyan arra szükségem lenne, kérlek, inkább ne segíts. És legfőképpen ne írogass mindenféle olyasmit, ami köszönő-viszonyban sincs a jelenlegi helyzetemmel. Ha pedig úgy döntesz, hogy támogatnál valamiben, akkor beszéljük meg. Én semmit nem kérnék ingyen. Ha ezek közül a dolgok közül valami neked jó lenne, akkor dumáljunk.

Ezen kívül – nem is tudom. Annyira szeretném, ha néha valaki eljönne, meglátogatna, elmennénk egy erdei kirándulásra, sütnénk szalonnát, vagy főzhetnénk bográcsban valamit. Jöhetnél gyrekekkel is, biztosan nagy élmény lenne nekik is! De miért nem jöttök? Annyiszor hívtalak már titeket. Hogyan kellene csinálom mindezt, hogy jobban működjön, hogy jobban megértsük egymást, és hogy egyre többen olvasgassák az életem krónikáját, és az egyéb mindenféle írásaimat?

Van valami elképzelésed?

Fáradt vagyok. És kialvatlan. Hetek óta nem alszom eleget. Úgyhogy rám férne valami csoda-féleség.

Ma első éjjel raktam ki a kiskacsákat a csirkékkel együtt az ólba. Nem kicsit aggódom miattuk. De muszáj volt, mert itt bent már nem maradhattak tovább. Csütörtökön végre lomtalanítás, kidobálhatok pár vacakot.

Na megyek fürödni, és aludni.

Jóéjt.

Köszönöm, hogy elolvastál. 🙂