Inkább hagyjuk – avagy “beleakarni” valakibe azt, ami nincs benne (és talán soha nem is volt)…
Ma munka közben történt valami.
Éppen füvet nyírtam Sásdon. Az út melletti árokszélen dolgoztam, amikor a szemközti udvarból zaklatott veszekedés hallatszott ki. Egy idős bácsi hangját hallottam: “Mi a francnak jöttél ki a házból? Minek jössz utánam mindig, hogy csak piszkálj, zaklass, ne hagyj nyugodtan egyetlen percig sem???” És így tovább.
SZOKÁSOS házastársi vita. SZOKÁSOS!
Nem egy pillanatnyi állapot ez. Ez egy évek, évtizedek óta fennálló pokoli élethelyzet. SOHA, DE SOHA nem akartam, hogy ilyen házasságom legyen!
3 feleségem és 4 élettársam volt az elmúlt 26 évben. 9 olyan gyerekkel éltem egy fedél alatt, akiknek nem én vagyok, voltam az apjuk, miközben a saját gyerekem nem velem élt. És bár mostanra egyikükkel sem élek már együtt, és a legtöbbjükkel egyáltalán semmilyen kapcsolatom sincsen, mégsem éltem, mégsem élek boldog életet. Ami azt illeti, szánalmasan boldogtalan életet éltem, miközben kitartóan kerestem azt az egyetlent, akivel végig lehet élni az életem hátralévő részét, és akivel meg lehet alkotni azt a csodálatos álom-családot… És amikor kiderült, hogy nem ez a helyzet áll fenn, kiléptem. Egyetlen kivétellel mindegyiküket én hagytam el (de ha az az egy nem rúgott volna ki, hamarosan én jöttem volna el tőle is). Mert volt, és még mindig van egy álmom.
Az emberi kapcsolatok törékenyek.
Nézd csak meg: a 30 éves érettségi találkozónkon azt hiszem, 2 olyan egykori osztálytársam volt jelen, akik az eredeti párjukkal vannak együtt. Ez körülbelül 5-6%!
És hány gyerekkori barátság állta ki az idők próbáját???
Ugyanígy nem sok!
Miért?
Ahogy megy az idő(m), telnek a napok, végzem a dolgom az életem különböző területein, történnek ezek meg azok…
Találkozok furcsa helyzetekkel, furcsa emberekkel. Igazából ez nem is mai dolog, de valahogy most állnak össze a kockák. De azt sem tudom, hogyan írjam meg.
Szóval nem először, nem is másodszor történik meg velem ugyanaz a dolog, és most már erősen bosszant.
Ez volt legutóbb a hosszú hajú lánnyal, majd ezen a héten egy másikkal, akiről elsőre egy bemutatkozó szövegből úgy tűnt, hogy minden eddiginél jobb esélyei lennének végre egy igazi szép és boldog kapcsolatnak…
Valahogy rendre az ismétlődik meg… Elkezdünk ismerkedni, és szinte perceken belül történik valami, ami megüt… és megrázom magam: ez nem nagy ügy, ezen lehet változtatni. NEM LEHET MINDEN TÖKÉLETES…
Utólag visszaolvastam Rapunsellel, a hosszú hajú lánnyal a beszélgetéseink egy részét, és szinte hemzsegett ezektől a részektől!!! Miközben már a második, vagy harmadik napon azt írta, hogy belém szeretett látatlanba, és hogy az én lelkem ilyen meg olyan csodálatos, és közben én éreztem azt a valamit. Míg végül tényleg az utolsó pillanatban mondta vissza a találkozónkat, majd röviddel ezután kilépett a követőim közül, és már nem érdekelte a csodálatos lelkem, meg a briliáns intellektusom, meg az a sok-sok minden bölcsesség, amit mondtam neki… Mostanra már a blogomat sem követi, és magasról leszarja, hogy mi van velem. És mindez azért van, mert NEM MONDTAM MINDJÁRT AZ ELSŐ ALKALOMMAL azt, hogy: “Inkább hagyjuk!”
Pedig éreztem. De nem hittem annak, amit látok. És azt gondoltam… az volt a fejemben, amit rengetegen belém sulykoltak, hogy NEM LEHET MINDEN TÖKÉLETES.
Legutóbb is ez volt.
Ismerkedtünk a lánnyal, és nagyjából 3 perc múlva az történt…
Ezt írtam neki: “Nekem kell egy kiscsaj, aki a kezei közé fogja az arcomat, és a számra ad egy nagy nyálas-cuppanóst, aztán megszorítja a nyakamat, hogy így szeretlek, apucikám!”
Mire ő ezt válaszolta: “ööööööööööööööööö
És ebben a pillanatban tudtam, hogy itt az ideje azt mondani: “Inkább hagyjuk.”
Hát… Őszintén szólva… Mentse meg a f@szom.
Eddig kivétel nélkül MINDEN korábbi kapcsolatomban, házasságomban volt szinte már az első órákban egy pillanat, amikor azt gondoltam: Inkább hagyjuk! De nem mondtam ki. Nem akartam megbántani azt a másikat, reménykedni akartam, hogy rosszul látom, hogy rosszul mérem fel a helyzetet, és azután éveket, évtizedeket veszítettem el emiatt. Egy fél életet – vagy ki tudja, talán már többet is. És mindig mindenkibe “beleakartam” azokat a dolgokat, amik sosem voltak benne – és nem is lettek sosem. Pedig számomra azok a dolgok a létfontosságúak – nem azok, amik már eleve bennük voltak!!! És ezek hiánya miatt maga a kapcsolat is nagyon hiányos volt. NAGYON HIÁNYOS.
Egy emberi kapcsolatnak – legyen az barátság, vagy szerelem – rengeteg mindennek meg kell felelnie. Igenis nagyon sok közös érdeklődési körnek, iszonyatosan hasonló szokásoknak kell lenniük, közös értékrendek, közös céloknak, töméntelen mennyiségű közös elképzelésnek, és még így is nagyon gyenge lábakon állhat a dolog, mert ez még csak a kezdet, és még ezek ellenére is ellaposodhat a kapcsolat. De inkább most haljak meg, minthogy az életemet egy olyan elviselhetetlen házasságban kelljen leélnem, ami teljesen tönkretesz.
Én vén hülye koromban is szerelmes akarok lenni. Mint egy óvodás kisfiú! És azt akarom, hogy a feleségem is az legyen belém.
Egyszer leírtam, hogy milyen is az én ideális jövőbeli párom. Már régóta gondolkodtam azon, hogy megosszam itt. De nem gondolkodom tovább.
Hosszú lesz.
Egy társkereső oldalon próbát tettem, és kiküldtem nagyjából 200 lánynak ezt a levelet. Rettenetesen hosszú levél, majdnem 10.000 karakter, de pont azért írtam ilyen hosszút, hogy meglássam, ki az, aki egyáltalán el tudja olvasni. És mert örültem, hogy hosszú-hosszú idő alatt végre egészen tisztán és részletesen sikerült összeszednem valamit, ami a legtöbb ember fejében még homályosan sem létezik!
Nem sokan voltak, akik elolvasták, és még kevesebben válaszoltak rá.
Talán most sem sokan fogják végigolvasni. Pedig azt hiszem, lehet belőle tanulni. Nekem sok évembe telt, mire így megfogalmaztam mindezt, amit itt most el tudsz olvasni, és végig tudsz gondolni. És talán lesz belőle hasznod is.
Hát akkor íme a bemutatkozó levél.
És akkor most elköszönök, és maradnak a régi szavak. Jóéjt!
Te, aki most véletlenül olvasod ezt a blogot, talán… Talán pont Te vagy az, talán pont Te ismered Őt…
Olvasd hát figyelmesen e szöveget, hogy megtudd…
“Keresek egy lányt
Kedves …,
keresek egy lányt, aki másmilyen.
Az utcán a leszegett fejű, fülhallgatóval eltorlaszolt fülűek közt egyenesen jár, szemébe néz a szembe jövőnek, olykor mosolyog magában. Érti is, nem is a többieket, de érdeklődik. Kérdez, figyel, meghallgat. S bár az Élet Őt is megkarcolta párszor, haragot nem táplál szívében, a múltat letette, és hiszi, hogy az ezután jövő jobb lesz – még ha a jelen nem ezt vetíti is előre.
Keresek egy lányt, aki tiszta.
A szemközt ülő kisgyermekre visszamosolyog, keze önkéntelen nyúl felé, megsimítja arcocskáját, tekintetét annak nyílt szemei közé veti, őszinte szeretettel nézve a rá, míg másik keze önkéntelen saját hasára téved, ott megpihen. Tudván, hogy lesz neki is sajátja hamarosan, akit nem kell visszaadni, nem kell integetve, és puszit küldve elköszönni tőle. Magával viheti akármikor akárhova, nem kérve beleegyezést mástól, hiszen az, aki e döntések felett irányít, Ő maga.
Keresek egy lányt, aki vár.
Utazáskor kitekintve belemerül a szépségbe amelyen keresztül száguld, s arra gondol, milyen is lenne eközben a Férfi vállára hajtva fejét csendesen hozzábújni. Arcát annak nyakába fúrni, dús hajába ujjaival belefésülni, arcát, állának vonalát szeretettel végigsimítani.
Keresek egy lányt, aki tán szereti az életét.
Talán élvezi a munkát, amit végez, talán csak csinálja, hogy életben maradhasson, de eszében csak az zakatol, hogyan lehetne egy Igazit, egy Nagyot kigondolni, eltervezni, és valóvá tenni, kettesben, közösen. Egy Emberhez méltót, egy Dicsőt létrehozni, megmutatva ezzel, hogyan kell, hogyan érdemes ÉLNI.
Keresek egy lányt, aki nem olcsó.
Az ostromlók hadának szilárdan ellenáll, magát könnyen prédának nem adja. Nem kelleti magát ennek-annak, Ő magát annál jobbra-többre tartja. Inkább vár, hogy a Rá váró boldogság tiszta és nemes lehessen.
Keresek egy lányt, aki Művész.
Talán írogat, fest, vagy rajzol, esetleg csak dalolgat, vagy halkan egy hangszeren hangokat simít. Nem tudom, hol, mit, hogyan tesz, vagy próbál tenni, esetleg csak álmodik róla, de lelke legmélyén a Művész él, lélegzik, és arra vár, hogy kibontakoztathassa mindazt, amit még maga sem sejt tán.
Keresek egy lányt, aki nem éri be félmegoldásokkal, pótlékokkal.
Aki azt az Egyet várja, akivel a kettő nem kevesebb, hanem több az Egynél. Mert vannak, kik olyan mellett senyvednek, akitől nem többek lettek, hanem kisebbek, kevesebbek. Lépni nem mernek. Keresem a lányt, aki vágyja, hogy egy másik által többé-jobbá, szebbé-sugárzóbbá váljon, nem gyengébbé, fénytelenebbé. Akivel egy egész életet biztosan végig lehet, érdemes, és KELL is élni. És akiből Ő is többet, erősebbet, “Férfibbat” tud csinálni.
Keresek egy lányt, aki a Béke Szigete.
Aki tudja, hogy a Férfi dolga az Életben az irányítás, a Nőé a béke, biztonság, és megnyugvás.
Kedves …,
keresem a lányt, aki jobbat, értékesebbet akar, és képes rá.
Hajlandó szembenézni hibákkal, munkálkodni azon, hogy egyre javuljon, és másokat javítson. Nem hajlandó beletörődni abba sosem, hogy egy egész élet végül nyom és érték nélkül tűnjön el az utolsó sóhajtással. Vannak céljai, álmai, sosem adná fel őket semmi, és senki kedvéért, legyen ez bármilyen logikusnak, okosnak, vagy bölcsnek tűnő is. Saját maga dönt, vállalva azt, amit választott, sosem visszafordulva az útról, amire egyszer a lábát rátette. Aki hű – első sorban saját magához – hiszen enélkül semmihez és senki máshoz nem lehet többé hű soha.
Keresem a lányt, aki utódai sorsát és jövőjét nem tenné bárki kezébe.
Mert sok lány van, kik meggondolatlan, a pillanat nyomása alatt haszontalan, valódi Emberi értékkel nem bíró férfinak ajándékoztak gyermeket-gyermekeket, később rádöbbenve, hogy helyrehozhatatlan hibát követtek el… Keresem a lányt, aki hajlandó és képes a figyelmét az igazán fontos dolgokra helyezni, nem mások értéktelen “értékrendjét” gondolkodás nélkül továbbvinni. Aki egy igazi családot mindenek elé helyezni akar, és ezért megteszi, amit szükséges.
Keresem a lányt, aki játékos.
Akivel butaságaink, hibáink, és gyengeségeink közösek, akivel ugyanazon a viccen tudunk nevetni, ugyanazon a filmen tudunk sírni, ugyanazt a könyvet akarjuk rongyosra olvasni, ugyanazt a dalt választjuk a boldogító “igen” kimondásához, ugyanazt az utat választjuk nászútra a katalógusból, a csókot ugyanakkor akarjuk elkezdeni, és befejezni, a szerelmet ugyanúgy ölelnénk, ugyanazt a húst választanánk a hűtőpultból, ugyanazt a tévét, lakást, autót, rugdalózót, hálószoba-függönyt akarnánk, ugyanazt a táncot lejtenénk szilveszter éjjel, a távirányítót ugyanakkor nyomnánk tovább, a lefekvést, a felkelést ugyanabban a pillanatban akarnánk, nem gondolva azt, hogy ez lehetetlen, ugyanazt az életet vágynánk, és mindent csak és kizárólag együtt, egymással…
Keresem a lányt, aki Társam lesz. Mindenben.
Figyelmes, meghallgat. És öröm őt meghallgatni. Kedvesen, szeretettel beszél velem, és másokkal. Sokan szeretik és becsülik. Jó a kapcsolata a körülötte lévőkkel, és időnként segít nekem hogy kijavíthassam a hibáimat. Aranyos. Szeret, és tisztel engem, hallgat rám, és megfontolja, amit mondok. És az ő észrevételei is hasznosak és előre vivők, nem bántóak.
Szereti, ha megérintem, és szeretem, ha megérint. Ugyanolyan fontos neki az intimitás, mint nekem. Jobb embernek érzem magam mellette, és rendkívüli módon inspirál. Mindketten szebbek, jobbak, sikeresebbek, és boldogabbak vagyunk, mint külön-külön. A környezetünk őszintén csodál ezért minket!
Okos, értelmes és tudatos. Készül a családalapításra, gyermek(ek) világra hozatalára. Meglátja bennem gyermekei apját, és ebben nincs semmi kétség, vagy bizonytalanság. Elhiszi, megérti, és tudja, hogy bízhat bennem, hogy stabil és sziklaszilárd társa vagyok és leszek. Biztosak vagyunk abban, hogy életünk végéig élvezni szeretnénk egymás társaságát. Nagyon sokban egyezik az értékrendünk. Szereti a zenét, a táncot, a sportokat, és aktívan foglalatoskodik ezekkel (nem csak mondja).
Nagyon egészséges, figyel magára, és rám, tudja, hogy még nagyon sokáig boldogok leszünk együtt. Folyamatosan fejleszti, képzi magát. Beszél idegen nyelveken, tud főzni, sokat, és értékes dolgokat olvas, amiktől jobban érvényesülhet az életben. Az én törekvéseimet is támogatja ezen a téren.
Szereti a klasszikus táncokat, és a salsát. Egy igazi érzéki tündér, aki csak engem szeretne elbűvölni, és ebben roppant sikeres! Van benne egyfajta kislányos báj. Igazi NŐ, hű szerető, megbízható barát, TÁRS.
Az egész életünk kész csoda, álomvilág, romantikus regény.
Elegáns, fenséges, tiszteletre méltó. Kiváló stílusérzéke van, és engem is ügyesen irányít a megjelenéssel kapcsolatban. Ügyel a hibátlan külsőmre, igazi férfiszépségnek tart – mivel az is vagyok mellette!
Részt vesz az ideális környezetünk megteremtésében, jó ötletekkel járul hozzá a közös fészek kialakításához. Egyetért a tudatos egészséges és önellátó életmód kialakításával.
Rengeteget utazunk, izgalmas kalandokat élünk meg együtt, és változatos helyeket ismerünk meg ebből a csodálatos világból.
Kedves …,
nem tudom, Te vagy-e ez a lány, vagy valaki más. Vagy ismered Őt, akit én nem, de keresem már jó ideje.
Nem tudom azt sem, milyen, és miféle értékrenddel rendelkezel, vannak-e álmaid, s ha vannak, milyenek, és mifélék? Hagytad-e, hagyod-e, hogy lelkedet, és szándékaidat mások bepiszkolják, kitartasz-e mindenek ellenére a boldogság mellett, vagy lelked meghalt már, és pusztán a test életben tartásán munkálkodsz nap mint nap? Akarsz-e szépet és jót élni, vasárnap reggel szemeid kinyitva kigondolni, merre menj, mit csinálj, akarsz-e száguldani a reptérre, megvéve a legközelebb induló gépre a jegyet életed párjával, és ott ebédelni, ahol épp leszállsz, legyen az Párizs, Róma, vagy éppen Moszkva, sétálni egyet a városban, kigondolva, mi legyen délután, hol, hogyan teljen az éjjel: hazamenni, vagy inkább egy hotelben megszállni, szerelmesen összebújni, nem törődve a visszaúttal?
Szeretnél-e úgy, és oda költözni, ahogyan, és ahova éppen neked tetszik? Kiválasztva egy lakást, egy helyet, bekopogni udvariasan, felajánlani a gazdának bármit, amit azért kér cserébe, hogy átengedje azt, majd mindent, amit csak szeretnél, szépnek, fontosnak tartasz, berendezni, majd üres kézzel a tökéletes lakásba lépni, a rajtad lévő ruhákat a szemetesbe dobni, magad mögött hagyva minden korábbit, este egy teljesen új lakásba, új ágyba, új éjszakába lefeküdni, hogy a másnapot egy teljesen Új Élettel kezdhesd?
Szeretnéd-e megtudva, hogy valami, ami a szívednek kedves – egy koncert, kiállítás, egy különleges esemény közeleg – eldönteni azonnal, hogy ott leszel, átszervezni mindent, ami ezzel szemben áll, megszerezni jegyet, megszervezve utazást, megfizetve bármit, ami mindehhez kell, első sorból nézve, hallgatva, érezve azt, amit vagy akit csak szeretnél? Akarsz-e úgy élni, ahogyan keveseknek sikerül csak, vagy beletörődsz az átlagba, a lemondásba, az álom nélküli létezésbe?
Kedves …,
mondhatni, semmit nem tudok Rólad, de szeretnék minél többet megtudni. Hogy megtudjam, érdemes-e megállnunk egymás mellett, vagy jobb, ha elsétálunk, minta mi sem történt volna? Van abban, amit írtam, valami, ami megérintett, amire önkéntelenül rábólintottál?
Mit gondolsz TE most?
Itt van Neked egy igazán kedves dal, ha elolvastad az írásomat, talán ez is tetszeni fog:
Josh Turner – Would You Go With Me
T. András Zsolt
Lehet, hogy az ember ott hibázza el, hogy önmagát – idealizált önmagát – keresi a másikban. Aztán csalódik persze! (pl. én se tartok ott, ahol szeretnék) Bőven elég lenne azt a másikat olyannak megismerni és szeretni, amilyen. Az a lényeg, hogy jól érezzem magam vele, és megbízhassak benne! A bizalom nagyon fontos. Meg a szeretet! Akit szeretünk, annak a hibáit is szeretjük. A túl ideálisnak látszó emberek unalmasak, és rendszerint kiderül, hogy képmutatás!
Többen vagyunk ilyenek… De egyre kevesebben. Ezért fontos dolog az, hogy az ember helyesen válassza meg a környezetét……… 🙂
Vicces érzés meglátni, hogy élnek még más, hozzám hasonlóan álmodozó és idealista emberek! 🙂
Amikor én így-illetve ettől némileg rövidebben-megfogalmaztam, milyen társat szeretnék, a környezetem zömében úgy reagált, hogy álomvilágban élek és ne képzeljem, hogy ilyen férfi létezik.
Hát…én még mindig hiszem.