Kiborul a bili

Ezt most utálni fogod, és nem fogod végigolvasni. De most már mindegy. Én leírom. Legfeljebb magamnak.

Tegnap nagyon rosszul voltam. Testileg-lelkileg. De inkább lelkileg.

Visszanéztem Facebook-on az elmúlt hónap bejegyzéseit. Az érdekelt, hogy mi a fene van most. Mármint hogy hol tartok. Mi volt jó, és mi nem volt az. Próbálok rájönni, hogy mit csinálok rosszul, és mit kellene csinálnom. Miközben a gondok már-már agyonnyomnak, megtudtam a kedvelésekből, hogy pozitívnak kell lennem. Viccesnek, szórakoztatónak, örülnöm kell, és ragyogóan üdének kell látszanom. Sugároznom kell az életörömöt.

Na elmondom most, hogy mindeközben milyen körülményekkel és nehézségekkel kell napi szinten megküzdenem.

NINCS fürdőszoba. Minden este (ha ez elkerülhetetlen, mert amikor nem dolgozom kint, nem szoktam fürödni – sorry) melegítenem kell a fürdővizet, behozni a szobába, és egy lehetetlenül kényelmetlen lavórban fürdök. Ez megy lassan két hónapja. De már annyival jobb, hogy amikor ideköltöztem, nem volt víz a házban, mert szét voltak fagyva a csövek, és időközben már tűzhelyem is van, úgyhogy a vízmelegítés most már legalább nem egy 24 órás művelet. De a komfortostól még messze van. Néha arról álmodok, hogy lesz majd egy nap, amikor este fáradtan elnyúlok egy kád forró vízben, és… Magamhoz térek.

Nincs normális mosogatóm. A konyhában a vízelvezető cső TELJESEN el van dugulva. A mosogatóból úgy kell kihordanom a vizet. Minden egyes használat után. Mosakodni is csak teljesen takarékon szoktam (összesen kb. 2 liter vízben!). Na a WC az legalább valamennyire lefolyik. Mondom VALAMENNYIRE. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül kell minden használat után pumpálni. Fasza. A tisztaságáról most nem írnék. Viszont legalább nagyon kevés vizet használok, mert minden vizet kétszer használok. A mosogató vizet WC leöntésre, a fürdővizet pedig felmosásra. A mosóvizet pedig egyszerűen kiöntöm az udvaron, mert a mosószóda csomagján az áll, hogy környezetbarát (öblítőt nem használok, mert utálom a mesterségesen szagosított dolgokat). Így a szennyvíz gyűjtő sem telik fel olyan gyorsan, és nem kell sűrűn hívni a szippantót. Hurrá.

Nézzük az udvart. Alapvetően az előttem itt megfordulók összes itt hagyott szemetével, lomjával nekem kellene megküzdenem. Az udvaron, a ház mellett, a padláson, a kamrában, és a pincében özön mennyiségű koszos-büdös-penészes mindenféle szar van! Azonban a mai napig nem sikerült megvalósítanom a szemét elszállítását, így ehhez még hozzáadódik az én másfél hónapos háztartási hulladékom is. És ezek csak az örökölt dolgok.

Aztán itt van a kb. 2000 négyzetméteres terület összes gaza és növényzete. Amivel igyekszem szembeszállni, de mivel mindeközben dolgoznom is kell, hogy legyen pénz, gondozni az állatokat, és rendet tartani a házban is… Szóval itt is van elmaradás bőven. Tetézi a helyzetet, hogy az elmúlt majdnem két hétben szinte lehetetlen volt 1-2 napnál többet a ház körül dolgozni, mert annyit esett az eső. Ami szuper, mert májusi eső aranyat ér, és így a gaz is jobban nő, viszont amit levágtam, nem tud megszáradni. Holláláá!

A csibéim kinőtték a helyüket. Ráadásul pillanatok alatt teleszarják a friss almot is. Az esős idő miatt viszont nem tudok almot cserélni, úgyhogy a szag azzz… Nem jó. (A fürdőt úgyis teljes egészében ki fogom fertőtleníteni. Majd egyszer. Ha…) Tegnap sikerült kivágnom a kinti budi ajtaját a borostyánból, és már be lehet csukni. Csak egy retesz kell rá, és kész van, mehetnek bele a pipik. Viszont a tető alatt még van mit kijavítani, hogy semmiféle ragadozó ne tudjon bejutni éjjel. Merthogy az udvarban több nyomát is láttam annak, hogy éjjelenként valami állat jár-kel az udvarban – a letaposott növényzeten látszott, hogy valamilyen izé mászkál benne, vagy talán több is, mert mintha verekedés nyomai lettek volna a fűben. Kellene egy, vagy inkább két kutya is egy ekkora területre, de egyelőre nem tudnám miből, mivel etetni őket. Még nincs annyi bevételem, hogy kutyákat is tudjak etetni belőle. Addig pedig… Valahogy a dolgok sorrendje nem olyan, amilyennek lenni kellene. 🙁 Pedig láttam a jófogáson két édes-cuki kutyust, amiket ingyen el lehetne hozni Pécsről… Pont itt lenne a helyük!

A nyuszis projektem teljesen eredménytelen. Pedig van benne bőven munkám, és mégsem jelentkezett rá senki. Nem tudom, miért. Nem tudom, mit nem csináltam jól. Nem hiszem, hogy ne lenne rá igény, hogy valaki gondozza tovább a húsvéti nyuszikat, és időnként fényképeket meg videókat készítsen a fejlődésükről, és elküldje a gyerekeknek, hogy örülhessenek annak, hogy a nyuszijuk jó helyre került, és jó élete van. Vajon mi lehet az oka annak, hogy senki nem érdeklődött???

A pénzem elég kevés, én még meglennék belőle, és a jószágoknak is futja eleségre, de… kellene kerítésdrót, hogy végre elkészülhessen a szabadtéri helyük, mert akárhogy is alakul az időjárás, előbb-utóbb lesz nyár az idén is. És kellenének oszlopok is, na meg az egészet egyedül felállítani egyedül nem fogom tudni. Annak idején, amikor legutóbb kerítést állítottam, azt hármasban csináltuk az apámmal és az öcsémmel, itt meg teljesen egyedül vagyok. Aztán kellene vennem végre nagyobb tételben takarmányt, hogy egyrészt ne tápon nevelt csibék legyenek, másrészt a szemes takarmány ára körülbelül a harmada annak, amit most esznek. És előbb-utóbb egy ekkora állomány napi fogyasztása eléri a 10-15 kilót. Én tudom, nem először tartok már baromfikat. Szóval ezt is meg kellene oldanom valahogyan. Ráadásul legutóbb kacsatápot vettem, amit a kacsák könnyebben felszedegetnek, mert nagyobb darabokból van, viszont a rohadék csibék nem hajlandóak megenni. Hogy a rosseb enné meg őket… Már kiéheztettem őket annyira, hogy elkezdték enni, de nem tudom, mire megyünk így egymással. Aztán attól is félek, hogy valami bajuk lesz. Szemre most semmi nincs velük, de attól is félek, hogy megfáznak, vagy valamelyik környékbeli macska elkezdi elkapkodni őket. Ezek olyan szerencsétlenek és tehetetlenek. Még dolgozni sem tudok normálisan elmenni miattuk. Az meg bevétel-kiesés.

Aztán itt van a bárányos projekt is, amiről tegnap már írtam… Egyelőre még bárányra sincsen pénzem, pedig anélkül a hátsó rész sosem lesz kitisztítva. Nekem a büdös életbe nem lesz annyi időm, és energiám, hogy azt a területet is rendbe tegyem.

És akkor még nem beszéltem arról, hogy pihenni szeretnék… néha emberi szót hallani, néha leülni beszélgetni, esetleg összebújni valakivel, aki kedves a szívemnek. (És a testemnek…) Erre itt a környéken abszolút semmi esélyem. Az itteniek szemmel láthatóan idegenkednek tőlem. Ha próbálok kommunikálni, elkerülnek. Facebook-on nem jelölnek vissza.

Ezen kívül ugye van az előző bejegyzésemben említett tartozásos ügyem, ami szintén nyomja a lelkemet rendesen.

Szeretnék együtt lenni a fiammal, de sosem ér rá. Évek óta próbálok hozzá közelebb kerülni, de nem megy. Már többször le is mondtam róla. De közben meg iszonyatosan fáj ez nekem ott legbelül. Fáj. Miatta jöttem haza Floridából, de ezt senki nem hiszi el nekem! Szóval mindenki megdögölhetne. Legalábbis azok a jóakarók.

Vannak még félbe maradt ügyeim, emberek, akikkel elkezdtünk valamit, de nem fejeztük be… Ígéretek, amiket nem tartottam be, és ígéretek, amikre én várok. Egyik sem jobb a másiknál.

Szóval így legyek én pozitív, lelkes, vidám, és felszabadult.

Köszi.

(A fenti felsorolás még csak nem is teljes. Csak most ezek jutottak eszembe hirtelen. Hát így élek én szépségesen-boldogságosan…)

Innen szép nyerni.