Vázsnoki Varázsnok

Különös nap

Mindazok után, hogy a tegnapi napot majdnem teljesen sikerült végigaludnom… Még az este csetelni kezdtem egy ismerős lánnyal, úgy tűnt, hogy hamarosan látni fogom őt… de azt, hogy mikor, még nem lehetett tudni. Azután ma kora délelőtt üzent, hogy elindult hozzám. Na! Volt egy kis ribillió… Különösen mivel a szombati lakásfelmérés után már nagyon ideje… Tovább »

Kiszállok

Ma reggel végre 8 óra alvás után ébredtem. Hetek óta nem aludtam ennyit egyszerre. A ház teljesen üres, semmi mozgás. Máskor mindig a kacsák sipogására ébredtem hajnalban, de ma nem. Viszont olyan gyenge voltam, hogy… Végül azzal a gondolattal vettem rá magam a felkelésre, hogy etetés, itatás, ólból kiengedés után visszafekszem. Ez a gondolat adott… Tovább »

Ne segíts! Kérlek, ne segíts!

Valahogyan menedzselnem kell az életemet. Visszagondoltam arra az időre, amikor olyan hihetetlenül boldognak éreztem magam – a születésnapom környékén. Mi történt akkor? És mi történt azóta? Meg kellene fejtenem ezt a dolgot: mi az oka annak, hogy akkor volt egy hirtelen nagyon-nagyon jó időszakom, az azóta eltelt bő másfél hónap viszont elképesztően lehangolóra sikeredett? Mi… Tovább »

Az első gondolatról meg a kasztrendszerről

Odakint süt végre a nap, kezdek erőre kapni, és lenyugodni. Közben jönnek a gondolatok, felismerések. Nem ártana többször visszaolvasnom a saját írásaimat! Nemrég előkerült egy körülbelül 100 oldalas írásom a társkeresésről. Annak idején a ducizsuval történő válásom után írtam össze mindazt a tapasztalatot, ami a korábbi társkeresési és kapcsolati kudarcaim összegzése volt. Amikor most újból… Tovább »

Túléltem a saját temetésemet. Megint…

Hát akkor ahogy annak idején Vitéz László a mondókáját kezdte: PAJTIKÁIM! Ma egy olyan, de olyan fos napom volt, hogy azt el nem tudom mondani… De a vége… Már hajnalban is csak álmatlanul forgolódtam vagy másfél órát, és csak úgy feszített belülről az igazságtalanság miatti düh. És ez jó. Mert a düh az egyfajta energia,… Tovább »

Most az van, hogy…

Hát ez most már csak ilyen “nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” cucc lesz. A múltkori írásom, amit egy hirtelen éjszakai fellángolásom szült, na… elindított valamit, amiről nem igazán tudhattam, hogy mi az, és hova megy, és meddig, és… de lett hatás. Jó is, meg rossz is. Szóval megírtam, hogy mi is az én… Tovább »

Ámor baszakszik…

  Ámor barátom bizony a bolondját járatja velem…   Ezeket a képeket régebben készítettem még Pécsen. Jó ideje már, hogy a szívem mélyén arra vágyom, hogy újra bolond és szerelmes legyek megint – vagy inkább hogy igazán és megérdemelten boldog lehessek. Úgy, ahogyan azt az előző írásomban megfogalmaztam. Ez a hosszú blog-bejegyzés az eddigi legnagyobb hatást… Tovább »

Inkább hagyjuk…

Inkább hagyjuk – avagy “beleakarni” valakibe azt, ami nincs benne (és talán soha nem is volt)… Ma munka közben történt valami. Éppen füvet nyírtam Sásdon. Az út melletti árokszélen dolgoztam, amikor a szemközti udvarból zaklatott veszekedés hallatszott ki. Egy idős bácsi hangját hallottam: “Mi a francnak jöttél ki a házból? Minek jössz utánam mindig, hogy csak… Tovább »

Visszaút a pokolból?

Egy héttel ezelőtt… Volt pár gondom. A csirkék kinőtték a helyüket. A kacsák is. Az idő szar volt. Nem tudtam megoldani egyik csapat elhelyezését sem. Ráadásul… Féltem. Mindentől. Főleg az ismeretlentől. A csibék közül néha váratlanul elpusztult egy. Valahogyan megállt a dolog, de egyszer csak megint elhullott egy. Csak hogy megértsd, leírom. Ha nem írom… Tovább »

Szerelmi vallomás – utólag

Az éjjel megírtam egy lánynak, hogy szerelmes voltam bele. 20 éve. Sokat gondolkodtam rajta: megírjam? Ne írjam? Elegem lett ebből az egészből. Belefáradtam. Belefáradtam a ki nem mondott szavakba, húzzák a vállaimat az el nem mondott gondolatok. Szétfeszítenek a ki nem mutatott érzések. Eszem ágában sincs belebetegedni e súlyok cipelésébe. Ha már annak idején nem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!