Köszönetnyilvánítás…

Neked, kedves olvasóm, kedves bátorítóm (ha eddig figyelemmel követtél). Nélküled nem jutottam volna el eddig.

Egy remélhetőleg leendő sikersztorit olvasol éppen. A semmiből, sőt még annál is lejjebbről kezdődött, és valahogyan elindult, és egyszer csak kezdtek körvonalai lenni.

“Szia Annyira jo látni ezt a sok pozitív posztot amit a facen nap mint nap képekkel megosztasz. Örülök, hogy ilyen nagy a kitartásod, és úgymond a “semmiből” egyszer csak mindent megoldasz. Nagyon példaértékű vagy Andris! Csak így tovább “

“hali. Tényleg csinálj vmi blogot az egészről. Soha nem olvasok el semmilyen “életregényt”, de a tiedet az elejétől kezdve olvasom. “

“Látom, nagy kötlözésben vagy. Jó látni, hogy ekkora erővel és ilyen motiváltan vágtál bele egy ekkora projektbe… Szuper vagy! “

“Szia! Gondolom meglepő, hogy rád írok! Figyelemmel kísérem itt az életed. Szerettem a korábbi írásaidat. De az új életedről minden szeretnék figyelemmel követni amit csak megoszthatsz velünk. Szeretem a fotókat a szösszeneteket, vagy a hosszabb gondolataidat olvasni. De tiszteletem az új életed miatt, és élvezetes erről értesülni Nagyon sok thetát hozzá!” (megj.: theta görög betű, amely náluk az életerő, az energia, a lelkierő jelképe volt)

Nos ezért írogattam, csak írogattam, de a történet egyszer csak elkezdett nőni-nőni…

És végül ide jutott – és ki tudja, hova fog még eljutni?

Tudod, van valaki, aki egészen egyszerűen profi. Nem pusztán csak jófej. Vagy segítőkész. Mert olyant tett velem, amire úgy volt szükségem, hogy nem is tudtam, hogy erre van szükségem. De ő meglátta, és megcsinálta.

Mondjuk tudsz főzni. És meglátsz valakit, aki csak bajlódik vele. Nem megy neki, és valójában egy teher a számára. Ha azt kérdeznéd tőle, hogy mit segíts neki, nem tudna válaszolni. Azt sem tudná megmondani, hogy mi a baja. Ha te valóban tudnál főzni, odamennél, ránéznél, és ezt mondanád neki: “Add csak ide, megcsinálom. Addig keress valami hasznosat, majd szólok, ha készen van.”

És Erecske pontosan ezt tette velem!

Az egész elmúlt verejtékes-vicces-keserves-röhejes időszakom teljes krónikáját áttette ide, méghozzá úgy, hogy én közben tudtam végezni a saját dolgomat!

Ezért a legnagyobb hála Neki jár!

Erecske, nagyon-nagyon köszönöm, amit ma értem tettél.

Te pedig kedves olvasóm, olvasgasd ezt a furcsa történetet, és ha megtetszik, folytasd…

Mivel jelenleg még én magam is csak ismerkedek a saját blogom belsejével, lépésről-lépésre lesz majd egyre gördülékenyebb és folyamatosabb a dolog.

Folyt. köv.

Becsszó!

Akkor most lássuk, hogy néz ki mindez élőben!