Vázsnoki Varázsnok

Húsvétkor elkezdődött egy minden tekintetben mélyrepüléses időszak. Annak ellenére, hogy a lehető legjobbnak indultak a dolgaim, azután egyszer csak minden fejre állt. Én is. A húsvétot már kicsontoztam, ugorjunk. A hangulat már adott volt. Húsvét után megjöttek a pipik, és elkezdődött egy nehéz széria. Illetve egy még nehezebb. Kezdődött azzal, hogy a szépségeim napi szinten… Tovább »

Ma reggel egyszer csak azt vettem észre, hogy éppen telefonon szervezem a fuvart. Budapestről. Ide hozzám. Illetve… A múltkor újabb segítő ajánlatokat kaptam: bojler, és konyhai mosogató, meg egyéb apróságok Budapesten. Aranykezű és -szívű barátom elhozná őket Fehérvárról, sőt be is szerelné. Csak odáig kellene eljuttatni a cuccot. Egyszer csak lett valaki, aki elvinné, de utánfutó… Tovább »

Gondolataim reggeli közben… Mindaddig nagyon zaklatott vagyok, amíg valamit nem tudok, vagy nem értek. És ez ellen minden lehetőt meg kell tennem. A saját lelki békém érdekében. Ha nincs lelki békém, nem lesz másom sem. Tehát reggeli közben Rapunzeleztem. Végigfutottam gondolatban az előtte-utána állapotot. Írtam már erről a dologról, az előtte-utána témáról egyet régebben, majd… Tovább »

Úgy érzem magam, mint egy autó, ami alól kirántották az aszfaltot. És csak pörög a kereke a semmiben lebegve. Egész nap ilyen üresben pörögtem. Nem sokat végeztem abból, amihez már csak egy kicsike hiányzik: a konyhán az utolsó simítások kellenek. Utána már csak a fürdőben kell rendet tennem, a WC-t kipucolni, a folyosón rendezkedni, és birtokba… Tovább »

Ezt a bejegyzést úgy két, vagy három nappal ezelőtt akartam megírni. Egy harmatos zsenge ígéret miatt nem tettem. Emlékszem, életem meghatározó élménye volt. Negyedik osztályos kisiskolás voltam, azaz nagyjából 10 éves. És szerelmes. Az egyik osztálytársamba. Egy ideig egy padba ültetett minket a tanítónéni, és olyan boldog voltam, mint… nem is tudnám megmondani, mennyire. Azután… Tovább »

Nagy itt a jövés-menés. Az eddigi életemben javarészt menés volt. Most itt a jövés ideje. Nem sok izgalom van abban, hogy napokon át pakolok… pakolok… pakolok. Attól sem lehet lázba jönni, hogy tegnap minden szennyes ruhámat kimostam. Még akkor sem, ha időközben lassan a több, mint 10 köbméternyi holmi darabról darabra, csavarról csavarra, szegről szegre… Tovább »

Leültem. Írni. Mert ezt most KELL. Rájöttem valami olyanra, ami most itt ebben a pillanatban teljesen megfordította az egész életemről és a jövőmről alkotott képemet. Végleg. Huhh. Hol is kezdjem? Életem legboldogabb hetében vagyok, és nagyon-nagyon úgy tűnik, hogy ez az álom nem fog véget érni. Sőt. Még csak most kezd igazán beindulni. Ez valami… Tovább »

Jó régen írtam már ide. Legalábbis magamhoz képest régen. Folyamatos felfordulás, majd a felfordulás felfordulásának a felfordulásának a… Szép kis Élet. Mondhatom. Kellett ez nekem. Kérdés ez, vagy kijelentés? Minap – alig … nem is tudom, valahány nappal ezelőtt – felfigyeltem egy ismeretlen követőmre. Időnként nyomott a bejegyzéseimre egy-egy tecciket. Úgy a harmadik vagy negyedik… Tovább »

Író lennék? Vagy marketinges? Esetleg mindkettő? Vagy valami más? Elgondolkodtam most ezen. A lány, akihez hűtlen voltam, azt mondta, hogy nekem inkább írnom kellene, nem melóznom. Jedi-tanítóm egyszer azt mondta valamelyik anyagában, hogy az az ember író, aki tud napi legalább 15.000 karakternyi szöveget írni. Amikor aktívan blogoltam, ezt napi szinten heteken át túlteljesítettem. Pedig… Tovább »

A faszállítós nap óta nem írtam ide. Azért, mert azt gondoltam, hogy csak akkor fogok írni, ha vidám történetem van. És mostanában ilyen nem nagyon jutott az eszembe. Csakhogy a fejlécben meg az áll, hogy krónika. Úgyhogy mégiscsak írok. Aztán így is – úgy is lesz, aki panaszkodásnak veszi majd. Nem tarthatom magamban a gondolataimat… Tovább »