Egy kezdetektől fogva rossz érzést keltő helyzet ma tisztázódott. Nem kell elvégeznem egy nemakarom-munkát. Igazából rámfér egy kis lazítás. Ma délután szabadságot veszek ki! Végre.
Szóval nekem szegezték a kérdést, hogy ki a csuda is vagyok én. Kerti munka, matek korrepetálás, és naplemente-fényképező ember. Van, aki ezt sehogyan sem érti. 
🙂 Hiába, no, nem vagyunk egyformák. Furcsa érzés csodabogárnak lenni. De most már ideje nyíltan felvállalni. Az vagyok! Akinek tetszik, tetszik, akinek nem, hát… Elég nagy hely mindannyiunk számára. Elférünk benne mi, csodabogarak a sok egyforma között…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: