Ma ismét gyarapodtam.

Például egy mikroval. Sokat gondolkodtam, hogy inkább az új wc-tartályt tegyem-e közzé. Aztán mégsem.
Ma az idegrendszerem került ostrom alá.
A vidám reggeli bevásárlás után jött a fekete leves. Vízvezeték-szerelőnek volt álcázva… 😮
Dolgozott, aztán elment anyagért, és akkor még nem sejtettem, hogy…
Azután megint elment anyagért. És harmadszor is. Na de legalább van már nekem is lehúzhatós wécém. Nem tudom, te hogy vagy a tiéddel, én tudok örülni az enyémnek.
Közben kihívtam a gázszerelőt is, mert eccerélünk b@ssz@meg. És mire végzett a vizes, pont jött a gázos. A vizes azt mondta, hogy az anyagra adott pénzemből nem jár vissza semmi. Sőt. A gázos meg azt mondta, hogy a maradék pénzem neki kevés, úgyhogy nem szerel tűzhelyet. A házikó gazdája meg órákig nem volt elérhető. A vizes viszont kibeszélte belőlem azt a maradék pénzt, amit a gázos kevesellt. Itt maradtam egy k.rva vas nélkül idegileg nem pont a topon. Azután meglett a kapcsolat a gazdával. Közben Bikfalvi Moni is befutott a szállítmánnyal. Hozott nekem hűtőt, mikrot, székeket, polcokat meg asztalokat. Hálás vagyok neki ezért.
Aztán mennem kellett Dombóvárra, de közben akinél a pénz volt, nem vette fel sehogy sem a telefont. Úgyhogy Monitól búcsút vettem, és leültem Dombóvár közepén, hogy akkor majd lesz valami. Lett.
Meglett a pénz. És akkor a feszültségemet fagyiba folytottam. De csak visszafogottan! Azt se tudtam, hol kellene keresnem a buszmegállót, de úgy döntöttem, hogy stoppal jövök. És pár perc alatt felvett egy jófej srác. Elhozott Sásdig.
Gondoltam, felhívom a gázost. Hátha nem örökharag. Pont mire gyalog beértem Vázsnokra, akkor ért utol. Hazaértünk, percek alatt elintézte a cuccot, aztán elvitte vagyonom felét. Ma rohangált a lóvé ki-be pénztárcámban 😀 Azt se tudom, mi a helyzet éppen. Talán éjjel már senki nem jön pénzért. 😀
Aztán csevegtem egy jót a Környék Legszebb Szempárjának tulajdonosával, telefonoztunk egyet szüleimmel, ismerősnek jelölt az egyik reggeli illatos széplány, begyújtottam a kandallóba, és most leültem mesélni nektek. Hogy jobban aludjatok!
Reggel pedig csipás szemeimmel kitámojgok a konyhába, felteszem a TŰZHELYRE a kávéfőzőt, és összeütök egy laza tojásrántottát, mint minden más normális ember…
F@sz@ kis nap volt ez, kéremalássan!
Jóccaka! 🙂