Reggel a falubuszon nem ugyanaz a társaság, és nem ugyanazok az illatok voltak… Nyugdíjas járat volt.
A szomszéd néni mellett alig pár perc alatt közepes fokú hallás-károsodást szenvedtem… Kb. Mint a nagyágyú. Meg se próbáltam válaszolni neki.
Azután mentem alapot ásni. Volt ott a föld alatt minden a halott szovjet katonán és az első világháborús tankon kívül. Túléltem. De legalább hazahoztak, miután fél órát ráhúztam.
Hazaérve levezetésként ástam még pár sornyit a saját gaztengeremben. De ezt legalább magamnak csinálom.
Utána nekiültem vacsorázni, és egyszer csak minden ehető elfogyott. Úgyhogy előkerestem az Erecskétől kapott készletet, és a sötétben a mellékelt üvegecske került a kezembe. Életmentő tartalékaim vannak!
Ja még valami.
Hazaérve a postaládámban egy aranyos kis újságcsomag várt! A postás néni sem feledkezett meg rólam! Nagyon kedves tőle!
Ma korábban fogok tudni lefeküdni, működik a fali bojler, pillanatok alatt lesz fürdővíz! A tegnap reggeli csapatból szívesen fogadnék egy éppen ráérő tagtól egy hátmosást-masszírozást…
Őszintén örülök, hogy ennyien figyeltek rám! Nem is számítottam erre a népszerűségre. De nagyon jólesik! És az is klassz dolog, hogy az uróbbi hónapban jó páran lettetek, akik megtudták, hol is van ez a Vázsnok nevű falucska. Ha rajtam múlik, hamarosan pályázhat a falu óvoda-építésre! Lehet jönni besegíteni, van még üres ház a faluban, ha érdekel, beszélhetek a falugondnokkal az érdeketekben…..
Mára ennyi.
Holnap reggel lessétek a vázsnoki időjárás-jelentést!