Annak idején az első apósom folyton azt hajtogatta a szőlőhegyen a présházban, hogy “egyszer itt minden a TIÉTEK lesz”. Erre én csak mindig azt mondtam magamban, hogy majd ha piros hó esik…
És tessék. Ma bevetettem a kert első parcelláját. És elégedett és boldog vagyok. Van még vagy tízszer ekkora rész – ezen a részen. És tele fogom vetni az egészet. És múlt pénteken megrendeltem a 100 csirkét. Napokig nem tudtam aludni miatta! Nem lesz sok? Hogyan lesz készen a helyük? Mit fognak enni? Bírni fogom én ezt egyáltalán? Egyes-egyedül!
És akkor rájöttem, hogy még alig pár napja élek itt, és mégis hatalmas lépésekkel haladok a célom felé. A SAJÁT célom felé! Nem tudom, bölcs dolog-e elárulnom…
CSALÁDOT szeretnék alapítani. Itt!
Nem tudom, és nem is érdekel, hogy ki mit mond, vagy gondol.
MEG FOGOM CSINÁLNI!
Holnap megint egy új nap… És minden egyes napot úgy várok, mint egy kisgyerek a karácsonyt…
Szeretek élni. Végre. Szeretek élni. Mert ezt én választottam. Senki nem mondta, nem kérte, nem parancsolta. Én akarom!
Nagyon hosszú ideig voltam boldogtalan. Többször majdnem belehaltam. Most el fogom mesélni, meg fogom mutatni mindenkinek, hogy érdemes élni! Érdemes átmenni a poklon is! Aki akar, jöhet velem. Barátként, Társként, Szerelmemként…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: