Ez milyen egy nap volt…

Reggel 5-kor kelés, reggeli, kávé, üres bőrönddel plusz kiskocsival futva be Sásdra, mert a falubusz és a pécsi busz között volt 8 perc, nem mertem megjátszani.
Pécsen átszállás. Gyódon irány a Rózsa néni. A kedvenc kuncsaftom. Tavaly, mikor se munkám, se pénzem, se semmim nem volt a hirtelen jött veszprémi szakítás után, Rózsa néni volt a legelső, akitől munkát kaptam.
Rendbe tettem a kertet, kivágtam a kivágni valót, meghallgattam a meghallgatni valót… 😉
Utána irány vissza Pécsre, ott telepakoltam bőröndöt, kiskocsit, rohanás a busz pályaudvarra. Pont elértem a buszt! Ott találkoztam egy falubeli sráccal, aki elhozott a házig.
Holnap reggel megint megyek Rózsa nénihez, befejezem a munkát, visszafelé újabb kanyar.
Csütörtökön jönnek vizet szerelni, pénteken-szombaton mindenképpen kertészkednem kell, vasárnapra pedig fuvarost kell találnom, mert kapok egy teherautónyi holmit 😀
Aztán kezdődhet a következő hét.
Így érdemes élni.
Eddig nem ez volt.
Most jobb.
Vissza nem csinálnám!